Kisfaludy Katalin: Kecskemét önkormányzata. Közigazgatás és bíráskodás 1686–1848 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 8. (Kecskemét, 1992)

A földesúri joghatóság

A FÖLDESÚRI JOGHATÓSÁG Már Wesselényi Ferenc nádor idejében is, s „mind ez ideig" szokás volt, hogy „az városnak ház helyei, az méltóságos földes urak között meg osztva soha nem voltának, hanem ki ki ő nagyságok, 's ő kegyelmek közül, maga jussa szerint szokta a jövedelmet, a város lakosaitól megvenni, és az hajdani földesuraknak végzése szerint a kinek legtöbb 's nagyobb része vagyon a városban az lakosok törvényeinek ki szolgálását, s az város bíráinak és tanácsinak directióját mindenkor az szokta folytatni..."

97 A Koháryak a 17-18. század fordulóján lettek Kecskemét legnagyobb földesurai,

98 elsősorban Koháry István országbíró (1715) lojalitásának eredményeképpen, aki nemcsak a török ellenes harcokban tüntette ki magát, hanem úgyis, mint a Habsburg házhoz hű (a Thököly és Rákóczi mozgalmakat elutasító) hadvezér és politikus.

99 Kecskemétre vonatkozó birtokszerzéseinek jelentős dátuma 1702 és 1711: ekkor kapta meg örökös birtokként az uralkodótól a hűtelen Wesselényi család kecskeméti birtokrészeit.

100 Gyakorlatilag az 1670-es évektől — kezdetben mint zálogbirtokos Koháry István Kecskemét fokozatosan 97. BBKL C-K. Pars. II. 4852. 1718. március 29. 98. Egy 1692-ben íródott memóriáié szerint a Koháryakon kívül öt földesúrnak fizettek cenzust és honoráriumot évente. A Báthoriaknak 50 forint és egy aranyos végű patyolat, egy pár csizma, két sajt, a Keglevicseknek 100 forint, egy pár csizma, a Vay családnak 25 forint, egy pár csizma, a Fay családnak 25 forint, egy vég patyolat, egy kis karmazsin csizma, a Rákócziaknak egy vég aranyos végű patyolat járt. BBKL C-K. Pars. II. 4880. 99. HORNYIK: 1862. III. k. 4-69. Koháry István életútját, kecskeméti birtokszerzéseit elemzi, bemutatja 1565-től a város valamennyi földesurát és az egyes birtokrészek örökösödésének láncolatát. 100. 1702-ben kapta meg Koháry István, aki „generális a mi armadánkban" Fülek, Mátéháza, Akasztó, Vacs, Gyál, Tápióság tulajdonjogát. Az előbbi felsorolásban a kecskeméti (valamikori Wesselényi-féle) birtokrészek azért nem szerepelnek, mert már 1670-ben is a Koháryak ültek azokban, zálogbirtokosként, vö. HORNYIK: 1862. I. 38-39. és BBKL C-K. Pars. II. 305.