Illyés Bálint: A Fölső-Kiskunság a XVI–XVII. sz.-ban. Földvári Antal Naplója. Tasnádi Székelyék családi iratai - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 7. (Kecskemét, 1992)

A Fölső-Kiskunság a XVI-XVII. sz.-ban

szám szerűségeket. Helyettük a szomszédság adalékaival szolgálunk: 1563-1564-ben 7 172 hónap alatt 1661 szarvasmarhát és 188 lovat hajtottak Bécs felé Kecskemétről a váci vámállomáson át, ugyanakkor Nagykőrösről 948 marhát és 92 lovat. Sok jószág elfért ám a kunpusztán (Campus Cumanicus); mindkét város oda verte barmait. Végezetül számot adunk olyan fólső-kiskunsági ételekről és innivalóról, melyek részben feledésbe merülőben vannak, részben pedig csupán csak a néprajz emlékszik még egy-két szabadszállási család nevében róla. A kölesről lesz szó meg a kunoknak belőle erjesztett italáról, a boza néven emlegetett sörféleségéről. A köles jelentősége Kezdjük hát a kölessel, mely „kevert tized" néven szerepel az adólajstromban, és folytassuk azzal, hogy a török uralom végéig, ill. egészen századunk elejéig nagyon fontos terméke a FölsőKiskunságnak az árvizek miatt. Ezért itt tárgyaljuk az „apró kása" kérdését. A rizzsel szemben mondták aprókásának errefelé a kölest, s az előbbi mértékegysége a töi ök okka volt (1,27 liter). Már szóltunk a dömsödi török helyőrségről, a dunai kikötőről. Pár kilométerre volt csak a Fölső-Kiskunságtól: egy-két óra alatt megjárták a mindmáig „nyári út"-nak emlegetett távolságot Szentmiklósról. így aztán szinte semmi különbség sem volt a rizs meg a köles között, legföljebb az, hogy helyben termelték meg a kölest. (Senkinek nem jutott eszébe, hogy megkísérelje a riz s termesztést a Fölső-Kiskunságban a második világháború vége előtt s szerencsére utána sem sokáig.) Jellemző módon 1785-ben Szentmiklós tanácsa házasítja ki prédikátorát, tudós Mótsi Jánost, s apró kását adnak föl a lakomán, holott már régóta szerepel a lelkészi fogadólevélben ennyi meg ennyi okka 17. Illyés B.: .Kedves kis Hazánk. . ."224.1.