Illyés Bálint: A Fölső-Kiskunság a XVI–XVII. sz.-ban. Földvári Antal Naplója. Tasnádi Székelyék családi iratai - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 7. (Kecskemét, 1992)
Tasnádi Székelyek családi iratai
Mint a sógorok „perrendtartásából" még emlékszünk rá: nem ez volt az utolsó szavuk egymáshoz, de nekünk szintén szólnunk illik a fenti tanulságok alapján: 1/ A XVIII. századi pesti vásárokon szívesen értékesítette portékáját az Alföld, ha föl tudta hajtani állatait, mivel fontos árszabályozó szerepe volt az ottani vásároknak. Nem akarjuk ezzel kicsinyíteni más helyek vásárainak jelentőségét, de a fizetési terminus is errefelé Szt. György napja vagy a pesti vásár valamelyik dátuma: tehát amikor pénzhez jutottak marháik eladásakor. Az állat ellegelgetett a vásárra mentében, de még alig-alig tudtak árut szállítani tengelyen, meg hát nemigen volt mit. 2/ Fontosabb tanulsága az előbbi zálogos ügyletnek az, hogy 5%-ot hozott kamatra a forgatható érték. Az ügyben szereplő legelő becsértéke ui. 1200 forint, melynek évi 5%-os kamata 60 forint, s ugyanennyi volt a fold hozamának pénzértéke minden esztendőben, tehát húsz esztendő alatt éppen 1200 forint. Elvben mindegy volt, hogy a gazda summája kamatozott-e, vagy a homoki legelő hasznára számíthatott a bérlő. Gyakorlatban természetesen egészen más lehetett a végeredmény, mivel nem kockáztatott semmit a bérbeadó, aki szabadon kamatoztathatta a zálogos summát. Kozkáztatott ellenben a bérlő az állattartással, de sokat — esetleg 10-15%-ot — nyerhetett a napóleoni háborúk konjunktúrájának idején. Mindez nagyon szépen hangzik, ugye? Csakhogy nem fizetett ám semmit a bérlő a zálogos terminus lejárta után, ha előre elitta a tulajdonos a medve bőrét, és nem tudta visszafizetni a zálogos summát, s nem válthatta ki földjét a zálogból. Vásározásra, henyélésre ad példát a Kunságból Bél Mátyás 1729 táján: mivel „saját földjeik hozama nem elég nekik, . . .kibérlik mások pusztáit [ti. zálogba], bevetik, vagy marhával népesítik be. . . jószágkereskedelmet is folytatnak, és . . .híres vásáraikon ilyen vagy olyan képességeikkel jobban boldogulnak. Természetesen vannak közöttük is, akik . . .lustábbak, és . .
