Illyés Bálint: A Fölső-Kiskunság a XVI–XVII. sz.-ban. Földvári Antal Naplója. Tasnádi Székelyék családi iratai - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 7. (Kecskemét, 1992)
Tasnádi Székelyek családi iratai
.siralmas nyomorba jutnak . . .ki nem fogynak a siránkozásból. . »14 Végeredményben csalódtam titkos reménységemben, mivel tiszteletre méltó levéltáruk egyetlen darabja sem hozza kapcsolatba családunkat a Kiskunsággal. Tisztára véletlenül kerültek Szabadszállásra, bár — mint általában mindig — nagyon kiszámítottan nősültek be a hajdani elnéptelenedett kiskun Bocsa és Köncsög puszták új földesurainak családjába. Persze azért korántsem haszontalan a családi levelestárak kutatása: várható egy-két hazai fontosságú levél fölbukkanása, mint itt a tasnádi családi birtok egyes részeinek helynévtára. Szükségszerűen asszociál továbbá a kutató aprólékos elemzései során aktabeli ismerős családjának véletlen eseményei meg hazai történéseink között. Itt és most akarvaakaratlan fölidézi a nagy hazai pestist Mihály úrfi németalföldi Járlatle veiében" egészséges voltának igazolása. Nem is annyira egészségügyi vonatkozása miatt, hanem azért, mert nem átallotta királyunk a kálvinistákat kárhoztatni a dögvész terjesztésében. Érdemes olvasni a szepesi kamara átiratát a magyar kamarának az 1718. évi erdélyi pestis ürügyén: „. . .mivel a praedestinatióba ostobául bizakodó kálvinisták nem törődnek az elővigyázattal. . ," 15 Persze, vádolták az emberiség története során szándékos fertőzéssel a zsidókat minden tiltakozásuk ellenére. Dehát most a diadalmas ellenreformáció téveszti össze az ideológiát az epidémiával: 1739. május 2-i királyi intimátumot olvashatunk a kunszentmiklósi matrikulában, mely bizalmas rendelkezés már egyenesen utasítja a Jászkun Kerületet, hogy térítsék meg a kálvinistákat „elvetemedett eleve elrendeltetési meggyőződésükről (a damnata Praedestinationis Opinione)". A térítés azóta sem sikerült, hiszen Tiszttes és Nemzetes Tasnádi prédikátoraink hányszor, de hányszor vették föl hitük alapigéjét, a kegyelem vigasztalását a nyitott sír előtt: nem az erő teszi hatal14. Illyés B. — Szóts R: 1. m. 24. 1. 15. Szilágyi Sándor (szerk.): A magyar nemzet története. 8. köt. Bpest, 1898. 146. 1.
