Illyés Bálint: A Fölső-Kiskunság a XVI–XVII. sz.-ban. Földvári Antal Naplója. Tasnádi Székelyék családi iratai - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 7. (Kecskemét, 1992)

Tasnádi Székelyek családi iratai

Mindez nem jelenti azt, hogy maguk is gazdálkodtak volna Tasnádiék, bár lehet, hogy környezetük sem helyeselte volna ezt. Nos, már láttuk, milyen büszke bortermelő prédikátorára a kiskun Fülöpszállás, mégsem egyedül neki vannak ilyen bukolikus hajlamai. A Tasnádiakhoz hasonlóan nemes ember a prédikátor Kunszentmiklóson, ahol „. . . eltemettetett . . .Hazánknak egy igen nevezetes Tisztes Vénnyé,. . .a kinek vidám öregségének és bőlts ritka ujj ságokkai tellyes beszédeinek tsudállására Országunknak Nagygyai közzül is sok által-menő Méltóságok magokat meg alázták. . ." — tudósítja a közvéleményt Kecskemét a Magyar Kurír 1790. május 18-i számában. Szőnyi Virágh Mihály haláláról volt szó, aki honi művelődéstörténetünk ismert alakja a XVIII. században, nyájának hűséges pásztora ötven esztendőn át, gyülekezetének példamutatóan gondos gazdája. 1778. október 31-én ilyen följegyzést találunk kalendáriumában: „Itt mentek el 3 véllások Szérűmről nagy haszonnal." Március 19-én „Orgoványon árpát, Bábonyon lent vetettek szolgáim." Április 2-án „Tavaszi búzát vettetett Sámuel fiam Már Kúttyánál." Április 17-én „Kölest vettettem. Orgoványon Paszulyt, Tököt, Kukoriczát." Nemzetgazdai gondossággal szól ugyanabban az esztendőben vállalkozó híveihez: „A Báboni ujj Szöllők azoknak, a kik jól mivelték, reménységek felett adták az mustot, némellyeknek 100 akót is." Mindmáig pótolhatatlan állattartási följegyzései tanulságul szolgálhattak híveinek, és tanulhattak volna belőle Tasnádiék úgyszintén. Hiszen mindenkinek egyformán szolgál okulására matrikulai bejegyzése lelkészi szolgálatának ötvenedik évében: „Kun Szent-Miklósi Ecclésia és Helység. . . 1785-dikben hivatalomnak letételiben. . .két annyi lett. . .Lakossainknak . . .majorkodását, szántásait, vetését, kaszállásait, aratását, nyomtatását, szérűben való takarítását, szőlőbeli munkáját, barom tartását s.t.b. meggondoltam [ti. gondom volt rá]." Kétségtelenül nagyobb gondja, mint vizsgált családunknak. Mostan pedig lássuk a családi birtok hasznosításának tasnádi útját, a bérbeadásnak egy egészen sajátos módját, tehát a már emlegetett zálogba adást. Egészen csírájában — az idősebbek még emlékezhetnek rá — jó negyven esztendeje éltünk ilyesféle hasznosítással, amikor például nagyobb családi örökségnek osztályos egyezség-