Illyés Bálint: A Fölső-Kiskunság a XVI–XVII. sz.-ban. Földvári Antal Naplója. Tasnádi Székelyék családi iratai - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 7. (Kecskemét, 1992)

A Fölső-Kiskunság a XVI-XVII. sz.-ban

„Tatár Kun vezérül Szent Miklós Püspökrúl, Neveztetett hazád ez két rendűekről, Eként hívattatott éltig Ferdinándnak, Ki Tatárúi nevét bérmáltatá Kunnak. . ." Törhetjük most aztán a fejünket: olyan nevezetes, vitéz, népszerű harcos-e Taíárszentmiklós, Taídrszentgyörgy névadója, Ugudey fia, Tatar, hogy éppen kilenc ilyen előneves települést ismer helységnévtárunk? Nem valószínűbb-e, hogy tatár-kun származású vezetőről nevezték el először Szentmiklóst? (A latin nyelvű krónikák ugyanis nemcsak a Tatár nevűt írták Tatarusnak, hanem a tatár fajtájút is.) Köztudott, hogy alattvalóiként emlegeti a kunokat a mongol vezér csapatainak betörése előtt,nem tatároknak. így csak a török emlegeti őket, például èeyh Ali oszmán-török tudós 1588-ban: A magyar nép „. . .között különböző falukban tatár szokású emberek élnek, közülük néhányan nyelvüket (ti. a tatár nyelvet) is beszélik, összebarátkoztam velük, megismertem krónikáikat, amelyekben a mohamedánok történeteivel egyező legendákat találtam." (Mándoky Kongur István fordítása.) Merre mekültek őseink? A török tudós tatárszállási és tatárszentgyörgyi menekültjeivel már találkoztunk különböző helyeken „Tatár" néven. Sokkal több azonban az elűzött „Kun" nevű, mely jelzőt népnévként hozza magával távolkeleti hazájából, valahonnan Peking környékéről a „qűn" nép, tehát a mi őseink. Jut belőlük bőven magyar településeinkre: Dunafóldvárra (1546, 1562), Szalkszentmártonra (1546, 1559), Apostagra (1559),Bösztörre (1562), Dömsödre (1546), Ócsára (1546), Bugyira (1562), Szigetbecsére (1559), Szigetszentmiklósra (1559), Tökölre (1559), Tétényre (1559), Budakeszire három is 1559-ben. (Szóval nem kellett messzire fáradni kiskunokért a török tudósnak.) És hát kevés új van a nap alatt: a történelem szereti megismételni önmagát. Olvassuk csak Baky János szentmiklósi krónikáját 1791-ből. Hogy â falut az eredeti, tehát középkori ősétől délebbre építették újra a XVII. sz. legelején, annak az az oka, „hogy a szom-