Illyés Bálint: A Fölső-Kiskunság a XVI–XVII. sz.-ban. Földvári Antal Naplója. Tasnádi Székelyék családi iratai - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 7. (Kecskemét, 1992)

A Fölső-Kiskunság a XVI-XVII. sz.-ban

széd helységhez, Szt. Tamáshoz közelebb esnének mint akkori legfélelmesebb időben. . ." Meg hát nem úgy védekezett fővárosunk népe a mostani háború befejezése után a katonai zaklatás ellen, hogy összeszaladtak? Nos Nagykőrösön csak két Kun található, de Cegléden összefutott belőlük 1546-ban hét is. Mind eltörpül azonban Kecskemét mellett, ahova bekopogtat menedékért a kiskunok gyorslábú népe: az Ambrusok, Balázsok, Antal, Bálind, Matias, Petör. Mind, mind úgy, hogy „az egykori Új uccát, melyben 1559-ben még csak 26 család lakott, 1562-ben, amikor már 59 családfő található benne, Kun uccának nevezték el. . ." (Káldy-Nagy). A föntiek kiderítése után kettős öröm éri a mai kutatót, mikor valószínűsíteni tudja, hova lettek azok a kiskunok, akik megmaradhattak honi földön, másrészt tartalommal töltheti meg Horváth Péternek „Commentatio de initiis ac maioribus Jazygum et Cumanorum eorumque constitutionibus (Pest, 1801.)" c. írása fontos följegyzéseit: a kiskunok „akiket elrontott a török dühe, egyesültek Kecskemét lakóival, ezek közül sok család megvan mindmáig. Olyanok, akik megőrizték kunsági tulajdonságaikat, ruházatukat".

8 m írásbeli megemlékezések kunjainkról A föntiek mellett eltörpül korai hazai latin nyelvű értesülésünk a Kiskunságról. Oláh Miklós írja 1536-ban a Hungária c. művében: „. . .Kunság, hol a kunok számos helységei találhatók: legnevezetesebb Halas városa. A lakosok marha- és lótenyésztésből nagy gazdagságra tesznek szert. . . A talaj különösen töktermelésre alkalmas. Tüzelőnek nádat, szalmát (ti. letaposott alom szalmát: tehát ún. tőzeget) és messziről hozott fát használnak." (Majd a végén kiderül Bél Mátyás szintén latinul írt honismereti kéziratából, hogy 8. Horváth Péten Commentatio de initiis ac maioribus J

azygum et Cumanorum eorumque constitutionibus. Pest, 1801. 252. 1.