Illyés Bálint: A Fölső-Kiskunság a XVI–XVII. sz.-ban. Földvári Antal Naplója. Tasnádi Székelyék családi iratai - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 7. (Kecskemét, 1992)

Tasnádi Székelyek családi iratai

fordul Szalay uram fejében, hogy ennek orvoslására nem elegendő a puszta férji aggodalom? (Majd hamarosan olvashatjuk, hogy milyen embernek tartotta Tasnádi Klára a férjét.) Nézzük aztán Tasnádi Sámuel újabb önzetlen tettét, (ö az, aki kegyesen megfizetteti „Eötsével", Mihállyal „vonszó Atyafiságos" érzelmeit.) Nos, Szalay sógoruk tartozik nekik bizonyos „Márjási" pénzekkel, (értsd: Mária Terézia) aranytallérral, s megegyeznek, hogy Sámuel lemond minden követeléséről, ha kap 20 forintot meg egy csikós kantárt ráadásnak. Megállapodnak egyidejűen a vinculumban [ti. biztosítékbanl: 50 aranyat (!) fizet a másiknak az, aki fölrúgja az egyezséget. Nos, ki nem ismer itt rá a népmese álnok bírójára, akinek fizetnie kellett, mivel csak föl tudta bosszantani szolgalegénye, Erős János? Szerencsére akad azért emberi hang is a családi hagyatékban. Igazi magyaros indulattal ítéli el 1758. május 27-én János szinte alig silabizálható levelében Pankotay Jósa László nevű sógorát mondván: „én a Farkasra. . . Bárányimat soha se bíznám", és ugyanott a családi címer olajágas galambjának hangján turbékolva csalogatja Tasnádi Mihály nevű tiszteletes bátyja urát: „Ujj Bort innánk . . .engedje meg az én jó Istenem, hogy ha nem elébb, Sz. Miklós napján edgyütt jó Horváti Bort ihassunk Poroszion. . ." Szóval tudnak ám azért emberi hangon szólni a Tasnádiak, és szeretnénk remélni, hogy találtak vigasztaló szót hiveik előtt templomi és temetői szolgálatuk során, noha ebből semmit el nem árulnak az iratok. Igazán maradandót ketten hagytak a családból. A hajdani szentmiklósi diákról — 1766-ban vették föl az oskolába -, a könyvadományáról már olvastunk, szánjuk azért megemlékező sorainkat most özv. Szalay Jánosné, Tasnádi Székely Klárának, mert ő szintén megérdemli elismerésünket—talán legjobban ő szolgál rá! — 1830. november 28-án kelt végrendeletével. A szó igazi értelemében vett „nagyasszony". Azzal kezdi, hogy visszavonja aláírását férjének tizenhat esztendővel előbb írt végrendeletéről. Sérelmes. Az ő gazdálkodása tette jövedelmezővé földjeit: néhai férje ugyan meg nem élt volna alsódabasi és babádi birtokaiból. Klára asszony volt az, aki az itt nem részletezett zálogos bérleteivel, marhatartással folyton gyarapította vagyonát (miként néhány kiskun menyecske az első világháborúban elveszett férje helyettJEzer forintot hagy négy