Illyés Bálint: A Fölső-Kiskunság a XVI–XVII. sz.-ban. Földvári Antal Naplója. Tasnádi Székelyék családi iratai - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 7. (Kecskemét, 1992)
Tasnádi Székelyek családi iratai
testvérére, valamint Köncsög és Nagy-Bócsa puszták 240-ed részét kitevő birtokát. A hagyaték bizonyos ki nem jelölt részét rátestálta az őtet hat esztendeig igen nagy húséggel gondozó fogadott lányára, testvére, Tóth Jánosné unokájára: eöri Fábián Krisztinára, vitézlő Dinnyés Zsigmond feleségére. Ugyanőrá maradnak lovai, marhái, barmai, 6 kocsijai, szekerei, gazdasági, házi, honyhai berendezése, az eleség, takarmány, ruhaféleségek, ékszerek, drágaságok, asztali, ágybéli fölszerelés, az arany, ezüst portéka. A férjéről maradt 100 arany tallért ráhagyja a pesti és az alsódabasi ref. eklézsiákra, hogy évi kamataiból kiegészítsék a lelkészi javadalmakat. Mindezt a párhuzam kedvéért illett részletezni, ugyanis a kiskun redemptusok ugyanígy gondoltak végrendeletükben az eklézsiára, de ők néha megemlékeztek buzgó kálvinista hitvallókként a plébániáról szintén. Nos, amire a párhuzam igazán célozni akar: a kiskun redemptus végrendeletéből ritkán marad el az oskola. Tasnádiék magatartásából pedig valami beteges igazságkeresés. A hagyatéki eljárás utórezgéseként még a gyászév lejárta előtt nagy sietve szólították föl az örököstársak Dinnyésnét a Tasnádi testvérek örökölt földjeinek felszabadítására. Erre ígéretet kaptak, de aligha mélyítette az említett mohóság Dinnyésné családi érzéseit. Bizony, csak arra gondolhatunk, hogy sajnálták testvérnénjük végrendelkező bőkezűségét, s végeredményben ez megérthető, (ha nem is helyeselhető). Mint ahogy az sem, hogy az oldalági Szelle örökösök 1833-ban — tehát három év múlva az örökhagyó elhalálozása után — utólag nem járultak hozzá bócsai és köncsögi örökrészüknek Dinnyés Zsigmond által történt megvételéhez, mivel férjeik nem voltak fölhatalmazva az eladásra. Hát ez binyony úri huncut6. A „barom" szó általában marhát ls jelent a Kiskunságban. fTálasí István: A Kiskunság népi állattartása. Néprajzi főzetek 6. Bpest, 1936. 15. 1. ) A szentmiklósi nótárius, Rajkó István kalendárioml bejegyzése 1744-ben: .Hazajött Barmos Markácskám, . . .Üszőm a Baromról." (Illyés B.: Kedves kis Hazánk . . .Kunszentmiklós. 1976. 196. 1.)
