Illyés Bálint: A Fölső-Kiskunság a XVI–XVII. sz.-ban. Földvári Antal Naplója. Tasnádi Székelyék családi iratai - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 7. (Kecskemét, 1992)

Földvári Antal Naplója

zérlett a jó Isten. 10 napja, amióta hazulról elmentünk, hanem egy csepp jó ízűt sem ettem azóta; készíts egy kis jó vacsorát, majd Están sógort is meghíbom." Elbeszélgettünk egy darabot az estvéből, és úgy lőn, amint monda. Erzsók ölt, vágott, ami elibe akadt. Mi pedig azon este még megfogadtuk Están — István —bácsit, aki Debrecenbe kenyeret volt viendő a piacra, és november 3-kán szinte 5 jó lovon estvére letett bennünket Debrecenben. November 1-ső napján már megvolt a subscriptio. Mi elmaradtunk a többiektől, és csak 4-kén írhattunk alá a törvényeknek elébb a vizsgát letévén. Lettünk összesen az első éves togátusok száztizennégyen. Ezen összeg nyolc év múlva, mikor ti. Dömsödre kijöttem rektornak, leolvadt tizenötre.

10 Sok dolog volt olyan, sok esemény vonta el figyelmünket: a 600 tanuló, mely számból 500-nál több viselte a fekete tógát, a szép templomok, a nagy moles [ti. tömeg — I. B.],a kollégiumi épület, a nagy népes piac, a sok professzor, a sok gyalog és lovas katona. Ott feküdt ekkor a Duka gyalog regementje és a híres Simonyi óbester

11 huszár ezrede. Itt esmértem meg Széchenyi (!) Istvánt, még ekkor csak főhadnagyot. A gyalogoknál a Tóth-ház kaszárnya udvarán napirenden volt a vesszőzés. 300-600 ember közt futott a vétkes a búnihez mérve, a huszároknál a botozás és agyonlövetés. Úgy hogy később, ha puskaszót hallottunk a Cegléd uccai epreskert felől, az annak bizonyos jele volt, hogy Simonyi ismét egy embert végeztetett ki. A lövetés leginkább 9-10 közt történt, volt azonban eset, hogy fehér kendő lobogott, a megkegyelmezés jele, de csak egy esetet tudok. Az' 1822-23 és 24-ik év nagyon szigorú volt rám nézve, mert hej: Sokat izzadtam és fáztam, sokat tűrtem, sokat áztam. Kezem, lábam majd elfagyott, pénzecském sokszor megfogyott. Bizony sokat nélkülöztem, végre minden bajt legyőztem. 10. Nem lemorzsolódásról van szó, hanem a togátusok kijártak Debrecenből oskolai, egyházi szolgálatra egy-két évre. 11. Duka Péter ( 1756-1822.) táborszernagy regementjéről, valamint a közismert Simonyi József huszárezredes (17717-1832.) alakulatáról van szó.