Illyés Bálint: A Fölső-Kiskunság a XVI–XVII. sz.-ban. Földvári Antal Naplója. Tasnádi Székelyék családi iratai - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 7. (Kecskemét, 1992)

Tasnádi Székelyek családi iratai

ság, kitalálásához prókátori furfangra volt szükség. Korántsem ritka egyébként: többször előfordult a Kiskunságban az eladói aláírás megtagadása a végleges adásvételi szerződés „improtocolláltatásakor" [ti. hatósági bejegyzésekor] mondvacsinált ürügyekkel a napóleoni háborúk idején. Az eladó kijelentette, hogy a fia katona, nem tudott semmit az eladásról, pedig hát a föld ára ment följebb a pénz romlásában. A fölsorolásban már láttuk, hányan szolgáltak lelkipásztorként a Tasnádiak és sógoraik, a végelszámoláskor azonban ismételt sajnálkozással summáztam, hogy szinte semmit nem szólnak erről az iratok, igaz, egyéni érzésről, gondolatról is alig-alig. Kénytelenségből így hát vagyonukról, anyagi gondjaikról írhatunk csak, hiszen a gazdasági élet, a vagyon gyarapítása nem ismeri az érzelmeket, legföljebb a vágyakozást világi javakra. így aztán meggondolva az iratok természetét 1687-től kezdve azok legfőbb tanulsága a vagyon gyarapítása, világi javak megszerzése házasság, öröklés, vásárlás útján. Egy dologban voltak végig következetesek Tasnádiék: kivétel nélkül minden esetben nemesi birtokba nősültek be, s ugyanígy adták férjhez leányaikat. Az anyagi javak megoszlása során, azok megosztásakor hasonló következetességgel bérlik a sógorok, testvérek egymás földijeit. Mielőtt azonban valaki is családi érzésre következtetne ebből, arra gondoljon, hogy az osztatlan családi birtokot vagy annak réazhányadait adják, illetve veszik ki bérbe. A hajdani kunpusztán, Bócsán meg Csengődön föltehetően a Jászkun statútumok

7 alapján pedig elővételi, előbérleti joga volt a legközelebbi hozzátartozónak. Majd mindjárt meglátjuk, hogy néha 20-30 esztendő eltelt a bérleitlejára7, Statuta pro judicils Jazygum et Cumanorum