Illyés Bálint: A Fölső-Kiskunság a XVI–XVII. sz.-ban. Földvári Antal Naplója. Tasnádi Székelyék családi iratai - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 7. (Kecskemét, 1992)
Tasnádi Székelyek családi iratai
káposztás juhhús. Azt azonban kétlem, hogy nemesi előjoguk címén mellükön vagy éppen hátukon hordozták volna címerüket, miként Oroszlánszívű Richárd lovagjai a Szentföldön. Aztán meg bármennyire feljogosította őket a királyi kegy, ugyan mire kellett volna tiszteletös uraiméknak az ékesített zászló, pajzs? Vagy a címeres sírbolt, melynek semmi nyoma az iratokban? Különben is annyira szétszóródtak az országban, hogy elenyészett volna a tetem a Tasnádra való megérkezés előtt, s hiányoztak volna temetéséről a Tolnától Baranyáig szétszóródott atyafiak, (akik különben szívesen elmaradtak volna saját temetésükről szintén, olyan kort megértek). Mindezektől függetlenül azért éltek bizony ők nemesi kiváltságaikkal, s ezért közhíreitek oklevelüket Kisvárdán még a megújítás évében, majd négy esztendő múlva, 1691-ben Pest városában. Mint szándékkal tréfásra sikerített „genealógiai", származáskutatási meggyőződésemben már érzékeltettem: képtelenség manapság megrajzolni bármelyik törzs családfáját; a Tasnádiak sokkal többen születtek, mint az egyes személyekkel azonosítható oklevelek. És hát cáfolhatatlan a római jog megállapítása: Mater certa, pater semper incertus (az anya biztos, az apa mindig bizonytalan.) Ezért csak jelzéseket adhatok, mivel így többet mondok a kevesebbel. Vezetéknevük néhány változatban szerepel: Tasnády Székely, Tasnádi Székely, ill. Tasnády, Tasnádi, sőt még a Székely egyedül is. Családi kalendáriumukban leggyakrabban a Mihály fordul elő, aztán az István, János. Sajátos módon csak néha olvasható az alföldi kálvinisták között a XVIII. sz.-ban nagyon népszerű Sámuel. Egy latin nyelvű csallóközaranyosi anyakönyvi kivonatban Károlyt kereszteltetett a meg nem tudnám mondani hányadik Tasnádi Mihály. Igaz, az anya, „aranyosi Borbála" katolikus vallású. Föltehetően ezt a családot látjuk viszont a szabadszállási plébánia anyakönyvében 1830. november 15-én, ott azonban már Károly Lipót nevet nyert a szenteltvíz élvezője. S itt ezúttal nehéz nem gyanítani a névadót egy Habsburg fenségben, nevezetesen Károly főhercegben, akinek sikerült megvernie egyszer Napóleon hadát is. A XVIII. században először 1737-ben egy deák, Tasnádi Mihály ifiúr nevével találkozunk, utána János meg Sámuel és István nevű
