Illyés Bálint: A Fölső-Kiskunság a XVI–XVII. sz.-ban. Földvári Antal Naplója. Tasnádi Székelyék családi iratai - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 7. (Kecskemét, 1992)

Tasnádi Székelyek családi iratai

öccseivel Tasnádon 1743-ban. Gondolom , az előbb említett Mihály deák meg Pankotay Jóska Sára gyermeke Mihály, János, Sámuel, valamint Mária, a farkasdi prédikátor, Gyöngyösi Mihály felesége (1764). Tizenegy esztendővel később, 1775 táján hunyt el csallóközaranyosi prédikátorként egy újabb Tasnádi Székely Mihály. (Felesége: Besnyey Katalin; fia: Sámuel nyílván nagybátyja nevét örökli, aki egyenességi örökös híján „tekintvén Testvér Eötséhez, Tasnádi Székely Mihályhoz vonszó atyafiságos" érzelmeit, eladja neki a győri káptalan előtt 1795. október l-jén nagybócsai és köncsögi birtokait „hét-Száz Renesi forintokért. . ."; szóval jó drágán fölszámolta „Atyafiságos vonszát". Sógoruk Kecskeméten nemes és vitézlő Sárközi Pál. Nem csoda, ha ekkor már a Tasnádiak is összekeverik egymást, (s jelen sorok írója sem olyan bizonyos benne, hogy nincsenek-e vadhajtásai családfájának). 1809-ben egy családi tablóról kiderül, hogy Tasnády Klára férje Szalay János, fivére Tasnády Mihály (neje: Aranyosi Borbála), nővérei: Éva (Szele Sámuelné), Sára (Tóth Jánosné) és Mária (Gyöngyösi Mihályné). Ebben az esetben szép kort kellett megérnie utolsó párunknak, hisz már 1764-ben ugyanígy házastársi hűségben éltek. Ahogy Baksay Sándor fogalmazta Homérosz-fordításában: „a nemzetségek is támadnak s elülnek": megüli hát a végzet a Tasnádiak ágát is. Dátum nélkül mondja tollba a Bugyin laló Tasnádi József az írás tudományát aligsággal alig gyakorló atyjafiának, Lajosnak, hogy Tasnádi Székely András herceg Esterházy főfiskálisa volt, akinek József nevű fia meg Pest megyei prókátor Kiskőrösön. Ez utóbbi arról nevezetes különben, hogy zálogba vetette szorultságában nemesi levelét, s nem tudhatjuk ma már, hogy onnan váltotta-e ki a történész Puky; azt aonban föltehetjük, hogy katolizált András, mert az Esterházy hercegek ugyan aligha alkalmaztak kálomista ágenst. Végül elnézést kell kérnem a Tasnádiaktól, amiért az előbb kipellengéreztem pörösködő szenvedélyüket. De utólag el kell ismernem, volt valami nyereség is a hosszú-hosszú évekig folyó Szalay kontra Tasnádi perben: az 1811. augusztus l-jén kelt egyezséglevélben ui. négy régi íven sorolják föl a Tasnádi családot meg sógorságukat, majd összes sarjadékát kibírhatatlan alapossággal. (A régi ívek pedig majd akkorák, mint a mai angol újságok.)