Szabó Attila: Helytörténeti részletek a Kecskeméti Ferences Rendház háztörténetéből 1644-1950 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 6. (Kecskemét, 1992)

SZÖVEGRÉSZLETEK A HISTORIA DOMUSBÓL - II. A katolikus plébánia irányítása (1644-1772)

A város közepén lévó kút különböző szerencsétlenségek helye lett, ugyanis egy kálvinista nő (azt mondták koldusnő) magát csendben belefojtotta. Másik alkalommal egy bizonyos Rosa nevű görög fulladt bele kevés idővel a koldusnő után. Egy fiatal majsait a kinzókamrában a láncon függesztettek fel, amikor egész éjszaka könyörtelenül vallatták, körülbelül éjjel 1 órakor, miután vallott, megszabadították láncaitól, ezután ó a házat átfúrta és ruháját, lábbelijét elhagyva, körbegöngyölte magát, majd zaj és az őrség felverése nélkül menedéket kért nálunk. Innen néhány nap múlva haza (Majsára) a feleségéhez visszatért, ahol amint hírlik meghalt. Nyugodjék békében! Minthogy Kovács Pál kecskeméti menedéket kérő több éven át már a rendházban volt, a toronyban éldegélt, olykor mégis elhagyta azt. Történt egyszer az, hogy egy éjszaka a feleségét meglátogatta, ahol elfogták és nyomban bebörtönözték. 1770 A házfőnök atya a rendház növelése érdekében a régi fából készült sekrestye helyett — ami összeomlással fenyegetett — új sekrestyét építtetett jó alappal, aminek megfelelő árkot ástak. Kályhákat is építettek be, a régi konzervatórium mellé. Nagy költséggel és igyekezettel gondoskodott a házfőnök atya a csűrről, amelyet már régen javítottak. A gabona befogadására alkalmasabbra jól megépítették fenyődeszkákból és lécekből. Augusztus 22-én szörnyű villámok csapkodtak szerteszét, meggyújtották a kálvinista templom tornyát, amely nem egyenesen haladva, hanem két felöl tekeredve égett. A villámcsapástól a szétszóródott cserepek valósággal égetett kagylókká váltak. Hozzá kell tenni még azt, hogy a mondott villámlás szörnyű mennydörgésétől Tertiarius atya megrémülve, a felső rész ablakait maga nem tudta becsukni, visszatért az étterembe, ahol egy magából kikelt rémült asszony gyónást, egy másik nő pedig rémült gyermekének a szokásos áldást követelte, a szörnyű körülmények között. Nem kevésbé emlékezetesek az utókornak, az ami mindenkit óvatosságra int. Az első végzetes dolog szeptember 18-án kezdődött, amikor a Talfáji erdőben vigadozó emberek összegyűltek Mátok