Szabó Attila: Helytörténeti részletek a Kecskeméti Ferences Rendház háztörténetéből 1644-1950 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 6. (Kecskemét, 1992)

SZÖVEGRÉSZLETEK A HISTORIA DOMUSBÓL - II. A katolikus plébánia irányítása (1644-1772)

József házfőnök atya, Károly Kornél atya bölcseleti előadó, Bálás István atya tényleges hitszónok és én, aki írom ezt, Serfőző Vince oktató atya. Ott volt még a János nevű kántor, Fábiány Pál és három cigányzenész. Az történt valójában, hogy az elhúzódó ebéd alatt rövid álomba merülő Fábiány Pál tanító kezéből elsült a maga előtt tartott puska és a golyó a mondott oktató atya kalapját érintette. Az atya visszafordulva a nevezett tanítónak sérelmét hangoztatta. A dolog vége az lett (ó legnagyobb csapás!), hogy bár a vigyázatlan tanító nem verte le a mondott atya kalapját, de az erdei őrt (aki már öreg és az eset súlyosságát csökkenti, német volt) csaknem négy lépés távolságra az elsütött puskától, mindenki szeme láttára a bal mellének közepén halálosan megsebesítette. A földre terítette úgy, hogy a lövés után mintegy negyed perccel lihegve és nagy jajgatással hanyatt a földre roskadt a jelenlétünkben. Majd riadalomközt végzetesen az életből eltávozott a szerencsétlen német, aki még előtte jól belakva és német tánccal vigadott. Mindazonáltal az előadó atyától, avagy a másiktól teljesen akaratlanul halt meg. Isten ismerője a sziveknek. Ezekről a végzetes dolgokról mindenki mélyen hallgatott. A cigányok a szörnyűségtől megindulva lerogytak és a kezüket a földre téve esküdtek meg, hogy hallgatnak. A mi József nevű világi szakácsunk a német átlövésekor ott volt közvetlenül és a szájából csüngő égő pipát kivéve alig tudott felállni. Végülis mindenki szándékától függetlenül történt ez az eset és a rémült megmaradó ttak közül az előadó atya a remegő, félő gyilkos tanítót a szőlőkbe, mint menedékhelyre szállította kocsival. A következő napon a meggyilkolt holttestét temetésre felkészítve a mi testvérünk koporsóba tette, ezután hajnalban a városháza kocsijával a városi kötélverőhöz vitték, majd a vármegye német lakosainak értesítésével tisztességesen eltemették. Ezalatt a népközött elterjedt a csalás gyanúja és végül az igazság kiderült. A második végzetes eset két (ugyancsak német) kőművessel, valamint két napszámossal történt, akik október 31-én a helyi sekrestyének építettek új homlokzatot, már-már befejezték a mukát, amikor a legfelső állványokról lecsúszó törmelékek szerencsétlenül a földre hullottak. Nagy tömegű fa, tégla és rúd zuhant le, mondták