Szabó Attila: Helytörténeti részletek a Kecskeméti Ferences Rendház háztörténetéből 1644-1950 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 6. (Kecskemét, 1992)
SZÖVEGRÉSZLETEK A HISTORIA DOMUSBÓL - II. A katolikus plébánia irányítása (1644-1772)
1702-től főtisztelendő Nagy János atya kormánysegéd igazgatott három évig. Ebben az időben, tudniillik 1703-ban a kecskeméti lakosok elpártoltak a király hűségéről és Rákóczi Ferenc fejedelem hívei lettek, aki a kecskeméti rendházunknak 1704. október 12-én a következő szövegű pártfogó levelet adta: „Az 26 Ketskemeti Páter Franciscánusok Klastromát, úgy magokatis Személlyek szerént kegyeimessen protekciónk alá vettük." Ebben az időszakban, tudniillik 1707-ben a császár a támadáskor — amikor Kecskemét város az egész környékkel, csaknem a Tiszáig terjedő területtel együtt Rákóczi kezén volt — felszólította a szegedi vár parancsnokát, hogy az őhozzá hű rácok által a Rákóczi hűségére tért nép sokaságát a koronás király hűségére visszatérni kényszerítse. A parancsnok ezután hirtelen ötlettel és a legkegyelmbesebb király engedélyével Kecskemét elpusztítására indult. Rác sereggel a pusztákon és elhagyott helyeken át Kecskemétre érkezett, hogy azt kirabolja, szabadságától megfossza, a lakosokat kénye kedve szerint gyötörje. Ez a vihar volt az, amelyik a kecskemétieket a mély álmukból felverte: mert április 3. napján, éjszaka közepén, három órakor a fegyveres rácok sokasága ellepte a várost, olyan gyilkolást vittek végbe, amilyet csak lehet. Akár a háború gyászos jelére, a kürtök hangja és az ártatlanok jajgatása, akiket legyilkolnak, hangzott minden utcában és házban. Egyesek bátrabbak voltak, akik nem hagyták barom módjára levágni magukat büntetlenül, vagy megkötözve elvezetni és minthogy a szükséges erővel bírtak, keményen harcoltak. Valójában a szerencsésebbek hiába kaptak erőre, mivel a túlerőben levő rácok csapata ezeket a szerencsétleneket kegyetlenül legyilkolta. Vagy arra kényszerültek, hogy az ellenségnek megadják magukat. A zsákmánnyal végül, amit az elpusztított házakból, kirabolt szekrényekből, elhajtott barmokból szedtek össze, visszavonultak a rácok, az elesett embereikkel együtt. A szomorú várost, a legnagyobb szörnyűség színhelyét elhagyták. Ezután a közös gyászban mindenki jajgatott, volt aki atyját, fivérét 26. Magyar nyelvű betoldás.
