Tóth Ágnes: Telepítések a Csonka Bács-Bodrog vármegyében 1945–1948 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 5. (Kecskemét, 1989 [!1990])
A Népi Magyarország és a német nemzetiségű lakosság
ramjavaslattal ellentétben, amelyet még 1944. október 2-án Kállai Gyula és Rajk László készítettek. A Magyar Kommunista Párt első országos értekezletének határozataiból is hiányzik a Magyarországon élő nemzetiségiekkel kapcsolatos állásfoglalás. Mindössze a szomszédos népekkel való jó kapcsolat kiépítését hangsúlyozta. A Rajk László és Kállai Gyula által 1944 októberében kidolgozott programjavaslat gyakorlati megvalósítására — amely egyenjogúságot, szabad fejlődést irányzott elő a hazai nemzetiségek számára, valamint állástfoglalt a nemzetiségi jogok részletes kidolgozásának szükségessége mellett — az MKP 1945 augusztusában tett kísérletet. Alighanem az élet kényszerítette ki az ezzel való foglalkozást. Előzőleg ugyanis Rákosi Mátyás és Rajk László belgrádi és prágai látogatáson vett részt. Feltételezhetjük, hogy annak fontosabb tanulságai közé tartozott a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatos tennivalók sürgős napirendre tűzése. A MKP Politikai Bizottsága határozatilag megbízta Farkas Mihály belügyi államtitkárt, hogy egy héten belül készíttessen törvényjavaslatot a magyarországi nemzetiségek jogviszonyának rendezéséről, s azt a legrövidebb időn belül terjessze a Minisztertanács elé. A határozat azt is kimondta, hogy a törvény előkészítéséről — bizonyára a szomszédos államok megnyugtatása céljából — tájékoztatni kell a sajtót. 81 Ezért okunk van feltételezni, hogy a törvényre elsősorban a szomszédos államokban maradt magyar nemzetiségek sorsának rendezése céljából volt szükség. Már harmadnap hatalmas nyilatkozat jelent meg a Kommunista Párt központi lapjában, a Révai József szerkesztette Szabad Nép első oldalán, amely bejelentette, hogy "Kormányrendelet biztosítja a nemzetiségek teljes szabadságát." Hangsúlyozta, hogy a nemzetiségeken szlovákokat, románokat és délszlávokat ért. A németekről nem esett szó. S hogy ez nem véletlen feledékenység, azt az ugyancsak ebben a lapszámban megjelent kiegészítő nyilatkozat egyértelműen igazolja. Farkas, mint belügyi államtitkár az MKP nemzetiségi belpolitikáját ismertette általában, de a németekre külön is kitért. Bejelentette, hogy a sváb községekbe a demokratikus pártok által kijelölt magyar tisztviselőket és rendőröket vezényeltek, ő is hangsúlyozta, hogy a nemzetiségi rendelet csupán a magyarországi szlovákokra — aligha esetlegesen kerültek mindig ők az első helyre — románokra és délszlávokra vonatkozik. A hazai németség hátrányos megkülönböztetését — sőt kitelepítésükkel megbüntetését — legelőször és legegyértelműbben a Nemzeti Paraszt Párt hirdette meg. Kovács Imre éles, indulatos szavakkal követelte: "Magyarország végre elérkezett oda, hogy tisztázhatja viszonyát Németországgal és a svábsággal. A svábság egy batyuval jött ide, egy batyuval is menjen."
