Holczer József: Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 4. (Kecskemét, 1989)
Holczer József: Adatok a kecskeméti Piarista Gimnázium színjátszásához
A Comoedia satis lepida mint Simái első müve A Selmecbányán, a volt piarista rendház könyvtárában őrzött kéziraton a Comoedia satis lepida fölirat található. Maga s kézirat másolat: határozottan szépnek minösithető, szinte javitásmentes íráskép jellemzi. Nem úgy, mint Simainak ugyancsak Selmecen található "Váratlan vendég"kéziratát /ez a 2. műve/, amely tele van áthúzásokkal, marginális jegyzetekkel, alá- és föléjavítgatásokkal. Egy bizonyos: a Scapin—szöveg másolója nem Simái Kristóf. Jellegzetes kézírása többek közt az imént emiitett "Váratlan vendég" lapjain látható. A szöveg másolat jellege nem okozott különösebb nehézséget. Nyelvezete, beszédmodora ui. megfelel a 18. század második felében beszélt magyar nyelvnek. írásmódja, helyesírása is arról tanúskodik, hogy ebből az időből való. Az ypszilon—jotta kérdést vizsgálva azok a kritikus helyek érdekeltek, ahol —d, —1, —n és —t után kövekezik a — j. Az y—os írás /pl.: erigy, féZy, mennyetek, ágazattyát/ és a j— s használat aránya 109:74. Tehát bizonyos nyelvtörténeti birkózás már észlelhető, de egyelőre még az archaikusabb y—os, ún. "katolikus helyesírás" dominál, megerősítve a szöveg keletkezési idejére vonatkozó feltevésünket. Jezsuita vagy piarita stilus jellemző— e erre a szövegre? A vele való összevetésre két jellegzetesen jezsuita iskoladrámát — egy komolyabbat ós egy meglehetősen könnyebb hangvételűt — szemeltem ki. Ezek: az 1767—bői való Ptolomaeus, amelynek kivételesen a szerzőjét is ismerjük: Hlyei János, valamint a Fenhéjázó és maga sorsával meg nem elégedő embernek bolondja /1769/ c. darabot. Mindkét jezsuita iskoladráma — amint a jezsuita müvek általában — tartózkodó, mérsékeltebb humorú, túlságosan szolid, sőt prűd! Ezzel szemben a Scapin—átültetés homlokegyenest más: nyersebb, szabadszájú, olykor a drasztikum határát súrolja. A szerzőt célszerűnek látszott most már a jelentősebb piarista drámaírók közt keresni. Mindjárt a frazeológiai egységek /főként a szólások, bölcs gondolatok, humoros kifejezések/ használatát mint a korabeli iskoladráma úgyszólván legjellemzőbb stílusvonását vettem szemügyre és tettem összehasonlító stilisztikai vizsgálat tárgyává. E tekintetben Scapin—átültetésünket Pállya István Pazarlay és Szükmarkosy-jávai /1767/, Benyák Bernát Joas-sával /1770/ és Simái Kristóf Mesterséges ravaszság—ával /1772/ vetettem össze. A frázisok számszerűségét nézve: Pállya és Benyák müve messze lemarad Simáié mögött. Joggal vélhettem feltűnőnek a frazeológiai egységek gyakoriságát mind a Scapin—átültetésben, mint pedig a Mesterséges ravaszságban. Találomra való lapozgatással is rögtön szemet szúr, hogy bizonyos szólások, mondások, fordulatok — nemegyszer mint
