Holczer József: Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 4. (Kecskemét, 1989)
Holczer József: Adatok a kecskeméti Piarista Gimnázium színjátszásához
tanításában és a költészetben egyaránt. Ez az elkötelezettség kapcsolja a rendet a kibontakozó fel világosodáshoz is. " A külföldön tanuló művelt piaristák /Bajtai Antal, a Görver-fivérek, Kácsor Keresztély és mások/ hazatérvén valóban azon fáradoztak, hogy kinn szerzett tapsztalataik nyomán az elmaradott magyar hazát felvirágoztassák. Ezt egyrészt az iskolai oktatásban /tehát elsődleges munkaterületükön/, másrészt az irodalom és a tudomány terén végzett működésükkel valósították meg. A piarista rend írói /itt most nem a színműírókra, hanem főként a tudományos, pedagógiai vagy épp a hittudományos művek alkotóira gondolok/ latin nyelven írott könyveikben is a magyar nemzet kérdései iránt érdeklődtek. A rend tagjaiban így aztán csakhamar felébredt a magyar nyelv művelésének kötelességérzete is. A rend magyar tartományának vezetői a magyar nyelvű iskolai oktatásért szálltak síkra. A 18. század derekától kezdve számos piarista szerzetestanárt sorolhatnánk fel a magyar műveltség, a magyar nyelv és irodalom lelkes bajnokaként. Országos tekintéllyé lesz pl. Dugonics András /1740—1818/ matematikusként, nyelvészként vagy akér gyakorló irodalmárként is. Hasonlóképpen két másik piarista tanár, aki Kecskeméten is működött. Érdemes idéznünk Orosz László "Kecskemét kis irodalomtörténet"—ét velük kapcsolatban: "A kecskeméti piarista gimnáziumban volt tanár 1762—ben Horányi Elek. 73 /1736-1809/ , a magyar irodalomtörtenet-írás egyik úttörője; ugyancsak itt tanárkodott 1771-ben Révai Miklós /1750—1807/, a magyar nyelvtudomány egyik legnagyobb alakja, a kor jeles költője. Am mindketten pályakezdő fiatalemberekként s csak rövid ideig éltek városunkban, későbbi tudományos és irodalmi müveikben itteni hatás nyomait keresni lehetetlen." 7 * A piaristák hazafias szelleme magával hozta az iskoladrámák magyarosodását is. Eleinte csak elvétve bukkant föl egy—egy magyar színdarab. A piarista rendnek ilyen vonatkozásban mindmág legtekintélyesebb kutatója, Prónai Antal "magyar nyelvű műsort már 1726—ból tud felmutatni. Ebből magyar nyelvű előadásra is próbál következtetni, ami azonban valószínűtlen. Nem is ez az első magyar nyelvű színlap, mert már 1668—ból is ismerünk jezsuita erredetü, 73 magyar nyelven xrt színlapot". Kecskeméti vonatkozásban, általánosabb kipiHantás dolgában érdemes Joós Ferenc /1890—1981/ úttörő jelentőségű összegző munkájához fordulni. "A vándorszinészettől az állami színházig" címmel megírta "Kecskemét színészetének krónikajá"-t. ő maga is visszautal egy későbbi írásában arra, hogy adatai "Kecskemét színészetének régmútjáig myulnak vissza, és kiterjedtek a misztériumjátékokra, iskokoladrámákra" is.
