Holczer József: Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 4. (Kecskemét, 1989)

Holczer József: Adatok a kecskeméti Piarista Gimnázium színjátszásához

maradunk a 30-as számnál. Szép, elismerésre méltó ez az igyekezet e kerek szám tükrében is: az 1715—ós alapítástól 1775—ig terjedő kerek hatvan évet tekintve minden két évre átlagosan egy iskoladráma esik a kecskeméti piarista színpadon. Az "oskolás deákok próbálgatása" végül is — még ha szegényesen is — hozzájárult a szellemiség dolgában is följebb emelkedni vágyó Kecskemét mezőváros kultúrszomjának kielégítéséhez. Által ónos megjegyzések az i. korszak kapcsán Amikor a piaristák megtelepedtek városunkban, az iskoladráma müvelése terén magyarországi méretekben nézve még a jezsuitáké volt a vezetőszerep. E két szerzetesrend "dramaturgia"—jának akadt egyező, de akadt számos különböző vonása is. Azt néztük mindeddig, hogy ebben az első időszakban a piaristák is latinul írták darabjaikat. Ök is — hasonlóan a jezsuitákhoz, a többi szerzetesrendhez, sőt a protestánsokhoz — általában kerülték a szerelem, a házasság témáját, és darabjikból szigorúan kiiktatták a női szereplőket. Ezt a jelenséget avagy stiláris fogást nevezzük defeminizáeió— nak.

03 A piarista szerzők legtöbb drámája — miként a fönti 30—nak már a címéből vagy a rájuk való utalásból meggyőzően kitűnik — történelmi vagy vallási vonatkozású, éppúgy, mint a jezsuita drámák. A piaristák tehát színdarabjaik írása vagy legalábbis témamegválasztása alkalmával utánozták a jezsuita auktorokat. De nem is lehetett volna ez másképp! A 17.század végére hazánkban a jóval korábban alapított s ezért sokkalta hamarabb megtelepülő jezsuiták szinielőadásai elfogadott, irányadó nevelési tényezővé váltak. Számos, később majd a piarista rendbe lépő fiatalember még a jezsuita iskolában kezdte tanulmányait. Látni fogjuk ezt például Simái Kristóf esetében. Drámaköltői vénát, szcenikai—dramaturgiai—rendezői ambíciót olykor sokuk érezhetett; számos becsvágyó és később talán kiteljesedő egyéniség is akadt köztük. Ónálló piarista dráma— vagy dramaturgiai stilus kialakításáról és egységes — minden rendházra egyformán érvényesíttethető — alkalmazásról egyelőre, sőt hosszú—hosszú évtizedeken át szó sem lehetett. Eleve a közízlés ellen vétettek volna a piaristák, vagy — igaz, Kecskeméten nem, mert itt nem volt jezsuita hagyomány, de több más helyen minden bizonnyal — egyenesen a tanítás lehetőségétől fosztották volna meg magukat, ha mást nyújtanak, mint a jezsuiták, vagy ha mellőzték volna a komédiák bemutatását is. Ugyanakkor azonban létrejöttek bizonyos eítérésete is. Érdemes ezekre is fölfigyelnünk, hiszen a 18. századi