Kisfaludy Katalin: Nemzeti bizottságok a mai Bács-Kiskun megye területén 1944–1949 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 3. (Gyula, 1989 [!1990)

nács ilyen irányú tevékenységének nincs semmi írásos nyoma. Tulajdonképpen a "vármegye kormányzója"^ sem tehetett sokat, mert a közbiztonság színvonala rendkívül alacsony volt: különösen a "bunyevác lakta községekben... magukat partizánoknak nevező" szerb fegyveresek kezében volt a hatalom. Ez már 1944. októberében gondot okozott, de még 1945. február 15-én is azt olvashatjuk egy alispáni beadványban, hogy a távbeszélőforgalom a "OAHTA" kezében van.*

1 A főispán is beadványt fogalmazott a belügyminiszternek, melyben kifogásolta, hogy a pártszervezés akadályokba ütközik, sőt a "magyar közigazgatás embereit" a fegy42 veresek félreállítják. Csak 1945. március 28-a körül konszolidálódhatott a helyzet. Ekkor közölte az 51. hadkiegészítő parancsnokság a bajai nemzeti bizottsággal, hogy Hercegszántó, Gara, Kelebia, Csikéria és Tompa községekben határőrsöket állítottak föl. Létszámuk 263 fő volt.

43 .Mindaddig, amíg ilyen bizonytalan volt és életveszélyes a helyzet, csupán a kezdeti lépéseket lehetett megtenni. Ezt a korabeliek is így ítélték meg 1945. februárjában: "Bács-Bodrog várme44 gyet meg csak most szervezzük." Elmondhatjuk, hogy 1944. december legelején erre az életveszélyes és politikailag is nehezen szervezhetónek ítélt területre nem jutottak el sem központi pártszervezők, sem az Ideiglenes Nemzetgyűlés Előkészítő Bizottsága küldöttei. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulásáig, illetve az információcsere lehetőségének megteremtéséig a megye gyakorlatilag magára hagyottan politizált, sőt azt is mondhatjuk: nem vagy alig politizált. Egyedül a Bajához nem túl nagy távolságra lévő Bátmonostoron találtuk - igen halvány - nyomát "népi" szerv működésének,

4

^ a többi községben nem voltak ilyenek. Ezen a területen - kivéve Baja városát - a háború utári szervező munkát kizárólag a szovjet katonai parancsnokságok intenciói alapján, a helyükön maradt közigazgatási alkalmazottak, többnyire beosztott kistisztviselők, községi bírók kezdték meg. Olyan személyek, akik nem, vagy nem túlságosan exponálták magukat sem nyilasként, sem a fasizmus híveként és képesek voltak együttműködni a szovjet hatóságokkal. 1944. október 21-én Pálmonostora községet érte el elsőként a Vörös Hadsereg az akkori Pest vármegyében. Súlyos harcok árán