Hornyik János: A kecskeméti zsidók története - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 2. (Gyula, 1988 [!1990])

Az izraeliták egyéb birtokok és javadalmak élvezetére vonatkozó körülményeikről

alatt a Kiskun kerület székhelyévé lett, s a körülmények által a Kecskeméti lakosság használatában még néhány év előtt volt számos puszták elestek, a legeltetés szűkebb területre szorult, és a hatalmasbak által kiszorittatással fenyegetett középosztálynak, amazok irányában szabályzatra lett szükség. Az 1773, 1775, 1780, 1786, 1790, 1792, 1793, 1796 és 1798-ik évi szabályozások átalában a birkatartásra és juhászokra vonaton koznak; az átalános baromtenyésztésre kiterjesztett Regulatiót 1828. évi Január 28-án alkotta a városi Tanács és Választó község egy vegyes bizottság által szerkesztett terjedelmes jelentés alapján, mire leginkább azon eset adott alkalmat, hogy ekkor a pusztaszeri pusztának felét a város elvesztette. Ezen Regulátiónak fő pontjai a következők: A kecskeméti földbirtok három osztályra soroztathatik, úgymint : A. a város határában szabad adásvételi joggal birt örökföldek. B. a város által szerzett és kiosztott puszták. C. a város által bérlett és kiosztott puszták. Mindezen földek legrégibb és szakadatlan gyakorlatánál fogva úgy élveztettek és használtattak, hogy nyári takarodás után még a város határbeli örökös tanyaföldek is a szabados legeltetés alól el nem vonathatnak, azokat tulajdonosaik csak annyiban tilalmazhatják, mennyiben saját igavonó jószágaik számára egyrészt kijelölnek, mesterséges kaszálót készitenek, és ezeket árokkal körül veszik; ezen közös szolga Imán

y elvéből indulva ki, igazságosnak látta a városi hatóság megállapítani azt, hogy a. , csak a földdel biró gazdák tarthassanak úgynevezett heverő, vagy tenyésző jószágot, mert csak ily lakosok képesek egymással közölni a szabados legeltetés közös szolgálmányát. 29 b. , .arányt, proportiót is kell behozni, mert az osztó igazság elve szerint, kiki a lakosok közül csak annyiban igényelheti a közlegelőket, mennyi jogot enged azok használatához saját magánbirtokának terjedelme, valamint a szabados legeltetés jótékonyságát is csak annyiban élvezheti, mennyiben a legeltetési szolgálmányt a többivel közleni képes. Ezen elvek alapján, de azért is, mivel ekkor már annyi közlegelő nem volt, hogy kiki kedve szerint legeltethessen, és tenyésző jószágot tetszése szerinti mennyiségben tarthasson, elhatározta-