Hornyik János: A kecskeméti zsidók története - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 2. (Gyula, 1988 [!1990])

Hornyik János: A kecskeméti zsidók története

megújított szerződés már szabatosabb alakot nyert. Ekkor ugyanis Márkus Mandl bizonyos, de meg nem nevezett ok miatt kihagyattatván, Ábrahám Salamon, Lőrincz Salamon, Fülöp József és Náthán Salamon négy óbudai zsidó nyerte meg a bérletet három évre, 150 f. évenkénti fizetés mellett s következő feltételek alatt: 1. kiki a bérlők közül csak egy legényt és egy inast tarthat, feleségeiket is amikor tetszik ide hozhatják, egy konyhás zsidót is tarthatnak, aki egyszersmind schlach

ter

jek^ is légyen. Ádám zsidó is megmaradhat az ő engedelrnekkel , de ezeken kivül a számot ne szaporítsák, a csapongó (kóborló) zsidókra pedig szorgalmasan vigyázzanak. 2. minden vásárkor egy hétig a Pest megyei zsidóknak a bőrök árulását megengedjék, kik is nekik 15 forintot fizessenek. 3. kóserbort szokás szerint tarthatnak, de csak zsidók számára, kurtakocsma büntetés alatt ha másnak is mérnék. 4. az alattomban bejáró zsidókat, kik marhabőröket szoktak behozni, a városi tanács 3 fra fogja büntetni. Ezen három éves bérlet lejártával 1776. April 19-én ugyanazon személyek meghagyattak a haszonvételben, mely irányukban most még azzal bővíttetett, hogy a vásárok idején kivül, a vidéki bőrszedők és helybeli kalmárok is eltiltattak a nyersbőrök vételétől, továbbá, hogy azon kis földecskét, melybe eddig temetkeztek, árokkal felkérithessék, de cselédeiket az előbbi szerződésben kitett számon felül ne szaporíthassák. A kecskeméti "árendás zsidók" által ekképpen kizárólagos engedély mellett gyakorlott bőrvásárlási egyedáruság ellen, a helybeli szűcsök, vargák és szíjgyártók folyamodván, azt mint saját iparüzletük hátrányára szolgáló visszaélést megszüntetni kérték, mire az uradalmi törvényszék és városi tanács a helybeni zsidóügyet szabatosan meghatározni szükségesnek beismervén, 1777. évi Május 30-án következő szabályrendeletet alkották: 1. hogy az idegen járó s jövő zsidók által, amint már tapasztaltatott, a lakosok meg ne károsittassanak: nem a messze földön lakó és ismeretlen zsidók, hanem csak a Pest vármegyebeliek bocsáttassanak a vásárlásra és bőrárulásra minden dij nélkül. 2. mindazokra az itten maradandó árendás zsidóknak oly gondjok legyen, mikor bejőnek, a városházánál bejelentsék, ott megvizsgáltassanak és ingyen pecsét adassék részekre, mely mellett járhassanak a gazdáknál. 3. bejöhetéseknek bizonyos ideje legyen, úgy mint minden