Hornyik János: A kecskeméti zsidók története - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 2. (Gyula, 1988 [!1990])
Hornyik János: A kecskeméti zsidók története
a czélból a városi tanács négy óbudai zsidónak 1746-ik évben kizárólagos engedélyt adott arra, hogy a nyersbőrök összevásárlása végett állandóan a városban tartózkodhassanak, és midőn ugyanaz évi okt. 29-én, két alberti zsidó az uradalmi praefectus commissiójának^ felmutatásával, az óbudai négy zsidónak adotthoz hasonló engedélyért folyamodott, azokat a városi tanács nemcsak elutasította, hanem végképpen kitiltotta, csupán azt engedvén meg nekik, ami régi gyakorlat szerint bármely zsidónak szabad volt: hogy országos vásárok idején s előtte három, utána is csak három napig maradhatnak a városban. Ma tehát midőn a sorokat írom, 124 éve, mióta zsidók laknak Kecskeméten; ezek állapota is az első 44 év alatt feltételes, változó és ideiglenes volt. Ama négy első óbudai zsidó, kik a legelső bentartózkodási engedélyt nyerték, nemcsak a város lakosaira nézve hasznos emberek lettek, hanem saját üzletüket is hasznosítani tudták, s 1759-ik évben már nem ingyen, hanem a város pénztárába fizetendő 8D f. haszonbér mellett tartották meg a kizárólagos engedélyt. Utóbb e haszonbér időnként nevekedett. 1760-ban csak három személy volt jogosítva ilyetén engedélyre, de csak egy év tartamára, 90 f. haszonbér mellett; ekkor azonban említtetik, hogy egy negyedik Filep nevezetűnek czédulaváltással, mint más zsidónak szabad lészen a bőrvásárlás; továbbá, hogy az országos vásárok alkalmával megjelenő vidéki zsidók számára való főzés s boradás is a bérlőket fogja illetni. A következő 10 év alatt 130 és 150 frt közt változott a haszonbér, de mindig némi mellékes feltételekkel: így 1764 és 1765. években (csak három személy volt jogosítva ilyetén engedélyre, de csak egy év tartamra, 90 f. haszonbér mellett) tartoztak a bérlők bizonyos Löbl nevű zsidó tartozása fogyasztására is 40 forintot fizetni, 1766-ban oly hozzáadással, hogy Mandl Márton nevű izraelita, ha bérlőnek teszik, ki ne rekesztessék az 6 szabadságukból; továbbá azon kötelezéssel, hogy a bérlők minden gyanűs kóborló zsidót, midőn azokat a városban megfordulni tapasztalják azonnal bejelentessenek, 1769-ben három egyén kapta meg az engedélyt 130 forintért kóserbor árulás és konyhatartással együtt. Eddig a bérlet -úgy látszik- csak szóbeli alkura volt alapítva s felületesen a jegyzőkönyvbe írattatott, de az 1773. April 2-án
