Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület társadalma és önkormányzati igazgatása 1745–1848. Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas feudális kori levéltára - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 1. (Gyula, 1991)
A Jászkun Kerület társadalma és közigazgatása 1745-1848.
pásztorokat. Az 1790-es évektől egyes helységek pusztagazdákat is alkalmaztak. Félegyházán pusztagazda az 1795/96-os évben szerepel először a város konvenciósai között. Fizetésül évi 40 Ft-ot, két ló porciót és a hajtás taksa egyharmadát kapta. Ennek fejében a tilosban legeltető átutazókat megbírságolta, vagy marháikat behajtotta, valamint a határon keresztül hajtott marhák után a fűbért beszedte 17 ''". A pusztagazdákat a XIX. században pusztabíróknak is nevezték. A pusztai felvigyázásban közreműködő lakosokat a botosokhoz hason172 loan a házak sorrendje szerint rendelték ki, heti váltásban A pusztázó hadnagyok száma szükség szerint változott. Amikor többen voltak, az, aki a vezetést ellátta, "biztosi" címet kapott. Az 1840-es években a kerületek számára készült beszámolókból az derül ki, hogy a kiskunságban különösen elszaporodtak a rablások. Félegyháza határából, Ferencszállásról elhajtott ökröket pl. Baranya megyében a szekcsői székárendásnál találták meg 17 . Szinte tehetetlenek voltak e rablókkal szemben, ezért a mezei biztosok helyett pusztai csendbiztosokat neveztek ki, s ezek kötelességeit a közgyűlés igen részletesen meghatározta. Vigyáztak a birtokhatárokra, az idegenekre, s az engedély nélkül megtelepedett haszonbérlőkre, ez utóbbiak ott tartózkodását bejelentették a tanácsnak. írásbeli feladataik is voltak: feljegyezték az állatokat őrzők nevét, számadónként külön nyilvántartást tartottak az állatokról, azok bélyegeiről, a juhászok és bojtárok saját állatairól is. Feljegyezték a gyanús egyének nevét, tartózkodási helyét, foglalatosságát. A pusztai csendbiztosoknak kellett megakadályozni a juhászok közti csereberét, ők felügyeltek a kutakra. Az itatásban és legeltetésben hanyag pásztorokat a tanácsnak jelentették. Szigorúan tilos volt a csendbiztosnak a pásztorokkal borozni, sőt a magánjellegű társalgást is tiltották 174 . A külső határban a pusztákon vigyázók állandóan fegyveresen, lóháton járták a területet. Velük ellentétben a csőszök a megművelt földek őrzését végezték. Rendszerint gyalogosan, de többnyire fegyverrel jártak, s a tolvajoktól, kártevő állatoktól igyekeztek megóvni a földeket. Ügyeltek arra is, hogy a tanács rendeleteit mindenki megtartsa, tehát a megengedett időben végezze a különféle munkákat, a vetést vagy a betakarítást. Külön alkalmaztak erdőcsőszöket, pusztai csőszöket, szölőcsőszöket, szénáskertcsőszöket, stb. A szőlőkben szőlőbíróságokat is létrehoztak. A szőlőbírák felügyeltek a szőlőcsőszökre, kapukra, árkokra, garadgyákra, elintézték a szőlősgazdák közötti apróbb villongásokat, s a kárt tevő gyermekeket és felnőtteket