Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület társadalma és önkormányzati igazgatása 1745–1848. Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas feudális kori levéltára - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 1. (Gyula, 1991)

A Jászkun Kerület társadalma és közigazgatása 1745-1848.

'mértékletes fenyítékkai a kártételtől eltávoztatták . A szőlőbírákat sok helyen hegybíráknak is nevezték. A csőszök is a konvenciósok közé tartoztak, s többnyire meghatározott évi bért kaptak. Bérüket a tanács határozta meg. Amikor nem kaptak meghatározott évi bért, mert a beneficiális kassza nem bírta el a terhet, akkor a birtokos lakosok a megművelt terület után csőszpénzt fizettek. Az erdei csőszök pedig lakásuk körül földet kaptak, s övéké lett a kártevők büntetésének 1/6-a Összegzés: Visszapillantva a Jaszkun Kerület közigazgatásának a redempciótól a szabadságharcig terjedő időszakára, megállapítható, hogy az, az eltelt évszázad alatt szinte semmit nem változott. A hatalom ugyanazoknak a rétegeknek a kezében maradt, akik a redempció után megszerezték, nevezetesen a redemptusok és a nemesek kezében. Közülük kerültek ki a közigazgatás elvi és gyakorlati irányítói, a kapitányoktól az egyszerű tanácsosokig. A jászkunság népessége sokszorosára nőtt, e két társadalmi réteg pedig, bár számban szintén növekedett, megközelítően sem követte a növekedésben a lakosság többi rétegét, s ez számos feszültség forrása lett. A privilégium, mely 1745-ben visszaadta a jászok és kunok önrendelkezési jogát, s mely a kiváltságokat minden a területen élő lakosnak megadta, a gyakorlatban egyre szűkülő réteg számára biztosította a jogokat. Az a közigazgatás, mely 1745-ben még széles népi bázisra támaszkodva demokratikus elveken alapult, és a fejlődés lehetőségeit rejtette magában, egyre inkább megmerevedett, és a jászkun nép érdekeinek védelmezőjéből a hatalmat birtokló szűk csoportok érdekképviseletévé vált. A tanácsok, melyekről azt tapasztalhattuk, hogy a redempciókor birtokon belül kerültek, de az általuk elfogadott magatartási normák az egész közösségre vonatkoztak, s azt az egész közösséggel igyekeztek megtartani, egyre nagyobb ellenállásba ütköztek, s ugyanez tapasztalható a kerületi igazgatásnál is. A vezetés, és az igazgatási rendszer megmerevedése és belterjessé válása, a privilégiumhoz való ragaszkodás nem egyszer a plgári haladás felé vezető keskeny utat is elzárta. Jól szemlélteti ezt a képviseleti rendszer gyakorlati kivitelezhetetlensége, az ősiség eltörlésének leszavazása, a kerületi koordinációs munkáknak, a közigazgatás reformja felé irányuló elakadása. A dinasztikus hivatalviselés kialakulása létrehozta azt a közigazgatást irányító csoportot, amelynek többsége saját hivatalviselését első-