Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület társadalma és önkormányzati igazgatása 1745–1848. Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas feudális kori levéltára - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 1. (Gyula, 1991)
A Jászkun Kerület társadalma és közigazgatása 1745-1848.
utóbbiak kerültek túlsúlyba. Kifejezetten rendészeti feladatokat láttak el a kerületi hajdúk. Megbízásukat a közgyűléstől kapták, személyükre az egyes helységek tehettek javaslatot. A magisztrátus tagjaihoz hasonlóan 3 évenként választották őket, s munkájukért tekintélyes fizetést kaptak. 1818-ban pl. fizetésük évi 90 Ft készpénz, 24 véka búza és ruha illetmény volt. Esztendőnként kaptak: 1 dolmányt, 1 laiblit, 1 nyakra valót, 2 bélelt nadrágot, 2 pár csizmát és 3 esztendőre 1 köpönyeget. A csákót, a fegyvert és övet addig viselték, amig el 142 nem kopott A nagyobb területekre kiterjedő üldözések mellett - vármegyézés - fegyveres kíséretül szolgáltak a magisztrátus tagjai, vagy a közgyűlésből kiküldött deputátusok számára, s a rabok kisérésében is részt vettek. Ez utóbbi munkáért a fizetésen felül napidíjat kaptak. Közülük kettő rendszeres őrséget látott el a pénztárak mellett. A hármaskerület hajdúi csupán karhatalmi feladatokat láttak el, irányítási hatáskörük az egyes kerületekben nem volt V. 2. Az egyes kerületek rendészeti szervei és feladatai A kerületi rendészeti igazgatás élén a választott komisszárius állt. Kerületenként l-l személyt választottak e tisztségre, kivéve a Kiskunságot, ahol időnként külön komisszáriust választottak az alsó és külön a felső kiskunsági helységek irányítására. A komisszáriusok rendszerint katonaviselt személyek voltak, s az irányítás mellett konkrét gyakorlati feladatokat is végeztek. Közvetlen irányításuk alá tartoztak a kerületi üldöző hadnagyok. Ezek száma változó volt. Mindannyian évi fizetést kaptak. A rablók üldözése esetén, ha az akció sikerült, a zsákmány 1/3-át is megkaphatták, esetleg ha bebizonyult, hogy az üldözésben életüket kockáztatták, részesedésük ennél több is lehetett. A XVIII. században a mezei hadnagyok a komisszárius irányításával végezték az úgynevezett vármegyézéseket. 1794-ben azonban Bódi József jászsági komisszárius kérte a kerületek közgyűlésétől ennek módosítását, azt, hogy Pest megyéhez hasonlóan a hadnagyok a vármegyézéseknél önállóan végezhessék kötelességeiket, hiszen a komisszáriusnak számos egyéb dolga is van 143 . A kerületi mezei biztosnak kellett bemutatni a helységek pusztázó lovasai névsorát, 6 készítette a kerületi kapitány számára a jelentéseket. Napi tevékenységéről, a hozzá befutott információkról külön jegyzőkönyvet vezetett, ezért a tisztséget csak írástudó, katonaviselt férfi tölthette be.
