Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület társadalma és önkormányzati igazgatása 1745–1848. Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas feudális kori levéltára - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 1. (Gyula, 1991)
A Jászkun Kerület társadalma és közigazgatása 1745-1848.
satus tutorok, azért itt sem látszik szükségesnek, hanem a másodbíró vagy 135 perceptor vigye ezt a különben kitsiny szolgálatot" . 1797-ben az árva javak adminisztrációjára való felügyeletet a palatinális asszesszorokra bízták. A helységekben csak a XIX. században létesítettek fizetéses közgyámi állásokat. Az erdő és híd inspectorok /felügyelők/ hivatalának létrehozása szintén a XIX. században vált általánossá. Híd kornisszáriust elsőként a Jászságban állítottak, majd 1304-ben egyet a Nagykunságban és 2 főt a Kiskunságban 1 Az egyes helységekben csak ezt követően választottak erdő és híd inspectorokat, de a tisztség nem vált általánossá. Az utak, hidak, töltések felügyelete helyileg a másodbíró jogkörébe tartozott. Erdő inspektorokat viszont választottak. Választásukhoz a szakszerűség biztosítása érdekében a kerületi erdő inspector hozzájárulására is szükség volt. Sok helyen összekapcsolták a tisztséget a politikai inspectorsággal, így a Kiskunság kisebb helységeiben és Túrkevén. Feladatuk volt a telepítéseket szakszerűen irányítani és rendszeresen jelentéseket adni a kerületi inspectorok számára. A fenti választott tisztségviselők tehát valamennyien a tanácsból vagy a külső tanács tagjai közül kerültek ki. A bírói tisztség szerteágazó kötelezettségei miatt általában újonnan a tanácsba került személyt nem jelöltek bíróságra. Előzetesen más funkciókban gyakorolták a vezetési és igazgatási teendőket. Szinte kivétel nélkül megelőzte hivatalviselésükben a másodbírói a főbíróit, olyan is volt, aki már minden más választott tisztséget betöltött, mire főbírónak választották. A tapasztalatszerzést a vezetés egyik legfontosabb előfeltételének tartották. Egy-egy személyt többször is megválasztottak ugyanarra a hivatalra, de ez rendszerint nem egymást követő években történt. Korszakunkban, bár a kerületek részéről volt ilyen törekvés, e szakhivatalokra nem sikerült állandó személyeket választani. IV. 2.2. Kinevezett tisztségviselők A legfontosabb ilyen hivatalt viselő személyek a nótáriusok voltak. Hivataluk egyidős a bíróéval, s szinte minden írásbeli feladat rájuk hárult. Kiválasztásukat pályázat alapján a tanács végezte, tekintélyes fizetést, lakást, természetbeni juttatásokat, valamint a királyi adó fizetése és a közteher viselése alól is felmentést kaptak. Pénzbeli fizetésük meghaladta a 137 főbíróét is . A nagyobb helységekben 2-3 nótárius tevékenykedett. Munkájuk átfogta a közigazgatás egész területét. Személyük, felkészültségük és
