Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület társadalma és önkormányzati igazgatása 1745–1848. Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas feudális kori levéltára - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 1. (Gyula, 1991)
A Jászkun Kerület társadalma és közigazgatása 1745-1848.
megbízhatóságuk ezért a tanács és a kerületi igazgatás számára egyaránt fontos volt. 1772-ben a főkapitány körlevélben közölte a helységekkel a helytartó rendeletét, mely szerint, "minthogy a helységeknek boldogsága kiváltképpen a jó tanult, és szorgalmatos nótáriusokon fundáltatva volna, erre nézve ... a Helységeknek tudtukra adatik, hogy a nótáriusoknak választásában, minden interessentiát félre tévén, a hivatalra alkalmatosságokat válassszanak, ezeket is pedig apprabatio végett /.../ fő kapitány úrnak praesentállyák s hí138 re és engedelme nélkül nótáriust fogadni nem szabadok" 1775-ben tovább szigorították a rendelkezést azzal, hogy nótáriusokat hi139 vatalukból a főkapitány engedélye nélkül kitenni sem lehetett 1803-tól a főjegyző és főbíró egyaránt felelős minden írásbeli kiadványért, ezért azt kötelesek mindketten aláírni. Feladatuk közé tartozott a szegények panaszainak, kérelmeinek díjtalan írásba foglalása, a prókátorkodástól viszont szigorúan tiltattak. A pályázók rendszerint helybeli tanult fiatalok voltak, de más vidékről is jöttek a kerület helységeibe hivatalt vállalni. Azokban a helységekben, amelyekben a lakosság vallása nem volt egységes, ott a nótáriusok között református és katolikus vallásénak is kellett lenni. Kiskunhalason, ahol erre az 1780-as évektől különösen vigyázott a tanács, 1786-ban az egyik vicenótáriusságra 2 pályázó volt. Síposról, aki katolikus, csupán annyit jegyeztek fel, hogy kancellista a kerületeknél. A református Széles Mihály ajánlásánál viszont felsorolták, hogy iskoláit bevégezve 2 évig Pozsonyban volt patvarista, majd Erdélyben 4 évig kancellista, Budán a királyi táblánál jurátuskodott és németül is tud 140 . A helybeli jelentkezőt mindenütt előnyben részesítették. Hivatalukat rendszerint csak akkor hagyták el, ha magasabb kerületi tisztségbe kerültek, vagy elköltöztek a districtusokból. Kinevezés útján, pályázat alapján jutottak hivatalukba a chirurgusok /sebészek/, phisikusok /orvosok/ és a bábák is. Kinevezésükhöz a kerületi orvosok hozzájárulása kellett. A Jászkunságban az iskolák községi fenntartása következtében a tanítókat is a tanács nevezte ki, sőt a kántor is a beneficiális kasszából kapta a fizetését. A tanítók és kántorok kiválasztásába a kerület nem szólt bele, a helybeli plébános véleménye viszont egy-egy jelölt számára, a tétovázó tanácsnál döntő súlyú lehetett. Nem szabad itt figyelmen kívül hagyni, hogy az érvényes kegyúri jog következtében magát a plébánost is a tanács választotta.
