Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület társadalma és önkormányzati igazgatása 1745–1848. Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas feudális kori levéltára - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 1. (Gyula, 1991)
A Jászkun Kerület társadalma és közigazgatása 1745-1848.
ként és tizedenként jelölnek olyan személyeket, akik a szenátusba bejárja108 nak . Az elkövetkező évben mégis úgy döntött a kibővített gyűlés, hogy az előző évben megválasztottak továbbra is maradjanak, mivel "egy esztendő nem elég volna a publicumoknak ki tanulásra, szükség azonban, hogy jó fundamentumot vethessenek kiváltképpen az ifjabbak és jövendőre alkalmatosabbakká 109 tétessenek város közönséges szolgálataira" 1769-ben a kerületi kiküldöttek részletesebb irányelveket is adtak. Javasolták, hogy tizedenként 3 személyt válasszanak, akik esküt tegyenek, a főbíró hívására megjelenjenek, s közülük lehessen másodbírókat is választani 1 ''' 0 . Az így megválasztott "communitasbeli személyek" szintén a redemptusok közül kerültek ki, az irányelvek szerint tizedenként 3-an. Az eskü - melyet a tanács előtt tettek - a következőképpen hangzott: "... esküszöm az egy élő és örök Istenre ... hogy én a N /emes/ Magistratusból, és a községtől communitasbeli személynek felválasztván szentül és igaz hittel fogadom, hogy a Felséges Király, /s az/ Ország, fő és all tiszt uraink és elöljáróink ellen suttogókat annyival inkább gonoszra igyekezőket, káromkodókat bejelentem, város hasznára célzó dolgokban, fő bírámnak és a nemes tanácsnak mint elöl-járóimnak engedelmeskedem, parancsolattyaiknak engedek, Város belső dolgait mellyek velem közöltettnek; e mellett amit látok, hallok, kivált idegenek előtt ki nem beszéllem, semmit fel nem fedezek, sőt telyes tehetségem szerént, akar becsüre, vagy más város dolgaira küldettvén félre tévén atyafiságot, barátságot, szomszédságot, az egyes igazságra vigyázok, midenben igaz relatiot teszek és az igazság szerint szállítani, s Ítélni igyekezem, Isten engem úgy segélyen""'"''""'". Az eskü szövege lényegében megvilágítja nemcsak a választottakkal szemben támasztott követelményeket, hanem a testület létrehozását kiváltó erőket is. Azokat az erőket, amelyek lázadtak a belterjessé váló tanács ellen, annak vélt vagy valóságos visszaélései ellen, s akár a közhangulat befolyásolásával is igyekeztek véleményüket érvényre juttatni. Halason az első választottak között megtalálható 4 olyan személy, akik a tanács elleni lázadásban aktívan részt vettek, de később csendességüktől reverzálist adtak, ezért a súlyosabb büntetést elkerülték. Az így megválasztott testület még igen képlékeny. Élén nem állt vezető egyéniség, feladata volt, hogy bizonyos mértékig védőpajzsként szolgáljon a szenátorok és a község között. Volt a közösségnek tágabb képviselete, de az a gyakorlatban teljes mértékig a tanácstól függött, ha meghívták, véleményt mondott, de nem tudunk arról, hogy bármilyen belső döntést megváltoztatott
