Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület társadalma és önkormányzati igazgatása 1745–1848. Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas feudális kori levéltára - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 1. (Gyula, 1991)
A Jászkun Kerület társadalma és közigazgatása 1745-1848.
A vidékre kiküldött költségeit minden helységben a házipénztár fedezte. 1811-ben a jászberényiek és félegyháziak évi rendes fizetés jóváhagyását kérték a közgyűléstől, de a többi 23 helység leszavazta a kérést, "mivel a szolgálatoktul való menté tétel fel ér azzal"''" 03 . A XIX. században a kezdeti ellenkezés után mégis általánossá vált, bizonyos fizetés, s ugyanekkor mint tisztségviselők szintén meghatározott évi összeget kaptak. IV. 1.2. Külső tanács A redempció előtti időkre visszanyúló szokás a Jászkun Kerület helységeiben, hogy a nagyobb közösséget érintő, pénzügyi vonatkozású, vagy szabályalkotó tevékenységet folytató tanácskozásokba, a szűkebb tanácson kívül más birtokos lakosokat is meghívtak. Ezeket a gyűléseket egyszerűen "nagyobb gyűlésnek" nevezték. Az úgynevezett nagyobb gyűlések mellett léteztek még az "ősgyűléshez" hasonlatos tanácskozások is, ahol minden lakos résztvehetett. Ilyenek voltak pl. a bíróválasztások, vagy a népesség közös földjeinek adás-vételével kapcsolatos tanácskozások. A redempció után a kör szűkült, s az "ősgyűlés" jellegű tanácskozásokon is csak a birtokos lakosok szavazati joga maradt meg. A tanács vagy szenátus szintén redemptus birtokosokból állt, s mivel a tanácsbeliség életre szóló megbízás volt, a közösség irányítása egyre kisebb csoport kezébe került. A lakosok szélesebb rétegeinek bevonásával tartott tanácskozások tehát lényegében elhaltak, még mielőtt formális keretek közé kerültek volna. A lakosság számbeli növekedése már eleve kizárta az egykori "ősgyűlések"-hez hasonló tanácskozások tartását, annak helyettesítésére azonban nem jött létre megfelelő szervezeti keretek között működő testület. Kiskunhalason 1766-ban zendülés tört ki, melyben a redemptusok egyik csoportja, köztük a vezető szerepet vállaló nemes Józsa Péter, a tanács elleni panaszával a főkapitányhoz fordult"'' 06 . A gazdasági jellegű panaszok mellett azt is kérték, hogy "Portio felvetésben, bíró választásban, annak számadásában és egyéb efféle dolgokban a közrönd közzül is egyenlő számmal légyenek". A beadványra a főkapitány feljegyezte: "Számadásban, portio felvetésben, bíró választásban igen is az egész város legyen jelen. A többiben pedig minden tizedből kettő legyen jelen""'" 07 . Olyan állandó képviselet létrehozására törekedtek, amely esetenként a tágabb közösség véleményét közvetítette volna, a döntési joggal feruházott tanácshoz. A beadványra hozott kerületi határozat értelmében Halason még 1766-ban elhatározták, hogy éven-
