Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület társadalma és önkormányzati igazgatása 1745–1848. Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas feudális kori levéltára - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 1. (Gyula, 1991)
A Jászkun Kerület társadalma és közigazgatása 1745-1848.
felmentették az adófizetés és a közmunkák alól, kivéve a háborús időszako92 kat, amikor a mentességet eltörölték . Az immunitás az aktív szenátorokat illette, s azokat akik betegségük vagy öregségük miatt kiléptek ugyan a testületből, de legalább 20 évig viselték a tisztséget. A honorarius vagy számfeletti tanácsnokokra mindezek nem vonatkoztak. A kerületek igazgatása igyekezett megakadályozni a tanácsok familiálissá válását, mert "ahol a tanátsba sok atyafiak vágynak, attól az igazság ki93 szolgáltatásában tökéletességet várni nem lehet" . Ugyanakkor az'is szempont volt, hogy minden arra érdemes család hivatalhoz jusson. Ezt soha nem sikerült teljes mértékig betartani. Amint már említettem, a jászberényiek 1797-ben a tanács atyafiságos összefonódása miatt is panaszkodtak. Kimutatták, hogy a szenátorok közül: Nagy Mihálynak fia Nagy Antal, násza Kiss Pál, annak fia Kiss Ferenc. Ezek mellett sógorok és atyafiak voltak még: Molnár Mihály, Molnár András, Bartsik János, Kállai László, Dziany Imre és Balog Mátyás. A 12 tagú tanácsból te94 hát összesen 10-en . Ilyen nagymérvű összefonódás nem tekinthető általánosnak, de néhány tanácsbeli rokoni kapcsolata máshol is felfedezhető. Fülöpszálláson 1793-ban az esküdtek között egy időben 2 Csapiárt is találunk, 1826-ban az ordinárius bíró Bankos János, ugyanekkor a szenátorok között 95 van idos Bankos János . Kiskunmajsán 1831-ben ifj. Varga János az ordinari96 us bíró, öreg Varga János szenátor és borbíró . Sorolhatnánk a példákat a kerület minden helységéből. Általánosnak tekinthető, hogy helységenként néhány módosabb redemptus családból kerültek ki a tanács tagjai. Igaz a tiltás miatt legtöbbször megtartották, hogy egy időben egy családból csak egy szenátor legyen, de a dinasztikus tisztségviselést nem lehetett megakadályozni. A tanács ülései Az üléseket kezdetben rendszertelenül tartották, előfordult, hogy egy-egy panaszos ügyet, kérelmet hónapokig, sőt évekig sem tárgyaltak. A lakosság e miatt nem egyszer panaszt tett a kerületeknél, ezért 1764-ben közgyűlési határozat született arról, hogy minden hónap elején és végén, "és ha a szükség úgy hozná magával gyakrabban is", tartsanak tanács gyűlését, "hogy a szegénység ne panaszolkodgyék szükséges minden ember causaját meghallgat• „97 ni" . A tanácskozásokon a főbíró elnökletével a szenátorok voltak jelen, de
