Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület társadalma és önkormányzati igazgatása 1745–1848. Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas feudális kori levéltára - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 1. (Gyula, 1991)
A Jászkun Kerület társadalma és közigazgatása 1745-1848.
len, hogy a generális, nagy- és kiskunságbeli hivatalokat is jászok viselik. Ugyanekkor azt is kérték, hogy a generális tisztségek felét reformátusokkal töltsék be, mivel a lakosság fele református. A nagy- és kiskunságbeliek kérték továbbá, hogy a nádori fő és alkapitányságra is javaslatot tehessenek 6 " 5 . A privilégium szerint, négy asszesszor "mint a vármegyében szokott lenni az kik főkapitánnyal széket üllyenek az öregbekbül és érdemesebbek közül úgy mint kettő, a Jász és kettő a Kun Districtusokbul választatni" engedte64 tett . Az idők során azonban ezek választása teljesen elmaradt, a nádor a helységek megkérdezése nélkül nevezte ki őket, palatinalis asszesszor vagy nádori táblabírák nevezett alátét, sőt még egy ötödik asszesszort is rendszeresen kinevezett. 1790-ben a tisztújításokkal kapcsolatos sérelmek között a táblabírák kinevezése ellen is tiltakoztak. Kérték, hogy a 4 táblabírót a többi magisztrátusbeli tiszttel együtt 3 évenként a helységek választhassák, az ötödik hivatal pedig szűnjön meg. A nádor mereven elzárkózott a helységek kérelme elől, a táblabírák kinevezéséről nem mondott le, sőt magát a kérdésfelvetést is elutasította. Egyedül az ötödik táblabíró hivatalának szükségességével kapcsolatban kért további felvilágosításokat. Sérelmezték a helységek azt is, hogy a közgyűlésben a hivatalban levő magisztrátusnak a tisztválasztáskor szavazata van. A nádor e sérelmet is elutasította, leiratában közölte, hogy továbbra is az 1767. évi április 23-i utasítás érvényes, vagyis a nádori kapitányokon és táblabírákon kívül a nótáriusoknak és perceptoroknak is szabad voksuk legyen 63 . A generális magisztrátus választásával kapcsolatban, a privilégium által biztosított jogok fokozatosan torzultak, a nádori táblabírák száma egyre szaporodott, hivataluk örökössé vált, s alig negyed század elteltével egyes jogok gyakorlatilag megszűntek. A sérelem azonban elevenen élt. Minden lehetséges alkalommal megpróbáltak a kiváltságlevél által biztosított választási szabadságoknak érvényt szerezni. Az 1790-ben benyújtott sérelmeket a nádor nem orvosolta. Hasonló eredménynyel zárult a belső változások és közjogi javaslatok tekintetében az 17901791-es országgyűlés is. Viszont ezen az országgyűlésen az 1791. 67. tc-kel kiküldték az úgynevezett "Regnicolaris deputatiot", mely 9 albizottságban megkezdte az ország kívánságainak és sérelmeinek tárgyalását. A bizottságok egyikének a közpolitikai bizottságnak a hatáskörébe tartozott többek között a közigazgatási reformjavaslatok megvizsgálása, s új törvénytervezet elkészítése.
