Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület társadalma és önkormányzati igazgatása 1745–1848. Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas feudális kori levéltára - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 1. (Gyula, 1991)
A Jászkun Kerület társadalma és közigazgatása 1745-1848.
A Jászkunság lakói nagy reményeket fűztek a "rendszeres bizottsági" munkálatokhoz. A törvényhatóságok jogi, igazgatási szerkezetének alakítása, módosítása azonban évtizedekig nem került ismét országgyűlés elé, csak az 1025ös országgyűlés tűzte napirendre. A régi indítványok akkorra elavultak. így az 1027. 8. tc-kel újabb 9 bizottságot választottak, hogy az előző munkálatokat átvizsgálják, és új javaslatokat készítsenek. A kerületek coordinátiojáról készült javaslatot 1828. október 24-én tárgyalta az országos deputá. ,66 cio . A közgyűlés több ponton nem értett egyet az országos deputációval, de ez a javaslat nem is érintette a tisztségviselők választásának kérdését, az csak 1843-ban egy nagyszabású mozgalom eredményeként került a javaslatok közé. E mozgalom keretében kaptak hangot mindazok a sérelmek, melyek részben már 1790-ben is léteztek, s a közben eltelt időben csak erősödtek. A sérelmek egy részét ismét a nádori táblabírák számának szaporodása okozta. Ekkor már a privilégium ellenére 16 nádori táblabíró volt, akik a magisztrátus többi tisztjeivel és a helységekkel azonos szavazati jogot élveztek. Az a lehetetlen helyzet alakult ki, hogy azok a táblabírák, akiknek a választásából a jászkunsági lakosok teljesen kizárattak, a magisztrátussal együtt 35 szavazatot bírtak, így a 25 kerületbeli helységet bármikor leszavazhatták. Igaz e táblabírák közül fizetéses csak 5 volt, a többi pedig tiszteletbeli, de szavazati joggal ők is rendelkeztek, s ez súlyosan sértette a jászkunsági igazgatás lényegében demokratikus rendszerét. A választások formálissá váltak, több tisztség a gyakorlatban örökös lett, a restaurációnak tehát csak a neve maradt fenn, hiszen a magisztrátus önmaga által választatott 67 . A tisztségviselők választásának privilégium szerinti visszaállítását követelő mozgalom kibontakozásához 1843 nyarán a végső lökést maga a közgyűlés adta. Június 19-én közgyűlési határozat hívta fel a közönségeket, készítsék el javaslataikat a polgári önállást biztosító belrendezésről 6 ^. A helységek azonban nem bíztak az előterjesztésükben foglaltak elfogadásában, hiszen azok jelentős része éppen a magisztrátus törvényellenesen kialakult jogait sértette, ezért mozgalmat indítottak javaslataiknak közvetlenül az országgyűlés elé terjesztéséért. A mozgalom minden kerületre átterjedt. A jászberényiek folyamodványát melyet az országgyűléshez el is juttattak - Pethes József, egykori jászberényi tanácsbeli és főbíró szerkesztette. E folyamodvánnyal néhányan végigjárták a Jászság helységeit, vásárokon, lakodalmakban, házaknál, kocsmákban
