Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület társadalma és önkormányzati igazgatása 1745–1848. Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas feudális kori levéltára - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 1. (Gyula, 1991)
A Jászkun Kerület társadalma és közigazgatása 1745-1848.
katonai átvonulás idején a mentesség nem érvényes. Az utolsó "e" pont engedményeit egyidejűleg meg is semmisítették, hiszen kikötötték, hogy mivel a kerületekben minden töltés a földek vízmentesítését szolgálja, az ezeknél végzett munkáktól a nemesek sem mentetnek fel, minthogy ebből a többi lakossal egyenlő hasznuk vagy káruk lehet. Köteleztettek azokra a munkákra is, "melyek a communitas közönséges szükségére és hasznára tétetni szoktak". A halasi nemesek ez irányú kérelmét tehát elutasították. Minden említett mentesség csak a publikált nemesekre vonatkozott. Az 1803. évi határozattal új fejezet kezdődött a jászkunsági nemesség életében. A polgárok mindvégig jogalapnak tekintették a megállapodást, míg a nemesek sorozatosan lázadoztak a döntés ellen, mely lényegében nem a közterhek alóli felmentést eredményezte, csupán módot adott arra, hogy a közteherviselést személyes szabadságukkal összeegyeztessék. Félegyházán 1804. december 8-án hirdették ki a határozatot, hogy a nemes személyek a kerületekben a forspontozás, quartély adás és közönséges töltések javításától évi 3 forint, a katonatartástól pedig minden domesticalis 1 forint után 6 krajcár megfizetése mellett felmentetnek. A város munkáit a 38 helyben szokásos napszámbérekkel válthatják meg . A félegyházi nemesek elfogadták a feltételeket. Ugyanezt a megváltási összeget fogadták el Halason is, azzal a kikötéssel, hogy minden évben év elején nyilatkozzanak, pénzzel kívánják megváltani a közterheket, vagy maguk, illetve napszámosaik közreműködésével ledolgozzák azt. Az erről dönteni hivatott tanácskozások bepillantást engednek a halasi nemeseknek a város társadalmi életében betöltött szerepébe. 1306-ban 30 nemes jelent meg azon a tanácsülésen, ahol a megváltás módjáról döntöttek. Közülük egy személy a főbíró, öt pedig szenátor volt, 39 két személy a kerületeknél töltött be tisztséget . A saját és a közösség érdekeinek képviselete tehát a tanács felénél ütközött egymással, hiszen a megváltás egy része közvetlenül a város jövedelmét gyarapította. A nemesség igyekezett a megváltás összegét csökkenteni, vagy legalább állandó összegben rögzíteni, ami nem igazodott a változó napszámbérekhez, s így à város sorozatosan károsodott. A tanács polgári tagjai, illetve a csak polgárokból álló tanácsok ragaszkodtak a közterhek természetbeni viseléséhez, ami újabb összeütközéseket eredményezett. 1807. áprilisában a nádor még a jászkun polgárok mellett foglalt állást, kijelentve, hogy a "nemesség mind azon privilegiális köz terhek viselésére köteleztetik, valamellyeket a más rendű lakosok viselni tartoznak, minthogy a nemesség által kívánt szabadságok a Districtusokban sok zavarodást okozhatnának"^. Augusztusban azonban ismét
