Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület társadalma és önkormányzati igazgatása 1745–1848. Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas feudális kori levéltára - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 1. (Gyula, 1991)

A Jászkun Kerület társadalma és közigazgatása 1745-1848.

hozzájárult a közmunkák folyó áron történő megváltásához. A félegyházi tanács megtagadta a taksák beszedését, s az "egyenlő teherviselés" szabadságát hangsúlyozva tiltakozott a nádornál . Az ellenállás hatására a Jászkun Kerület minden helységében elrendelték az 1803. évi megállapodás teljesítésének ellenőrzését. A vizsgálatból kiderült, hogy a Kiskunságban: Szabadszálláson, Fülöpszálláson és Majsán a nemesek a szolgálatokat "in natura" a régi szokás szerint a többi polgárokkal együtt viselik, míg Halason és Félegyházán vitáztak e 42 fölött . A Nagykunságban, a Túrkevén lakók sem pénzben, sem természetben nem hajlandók viselni a terheket. Ez utóbbiakkal kapcsolatban a nádori állásfoglalás úgy szólt, hogy amennyiben nem teljesítik az 1803. évi megállapodást, "magok tulajdon jószágainak el becsülése mellett a Districtusokból is kiküldendők legyenek"

4

"

5

. Talán éppen a túrkevei nemesek ellenszegülése miatt, az előző engedékenyebb határozatokkal ellentétesen, 1808-ban megszületett a jászkunoknak tetsző döntés, mely a katonatartás terheit kivéve, a Jászkunságban élő nemeseket "semmiféle szabadságok /.../semmi szín alatt nem illetvén minden némü kézi és szekeres munkáknak a maga természetében leendő vitelére" kötelezte . Ekkor a félegyházi nemesek már négy éve sem pénzben, sem természetben nem viselték a közterheket, bár nyilvánosan még nem tagadták meg annak rájuk vonatkozó kötelezettségét. A Nagykunságban többen szintén a passzív ellenállást választották. Túrkevén, Márjás József, Sárkány László, Szabó János, Katona Sándor, Mihályi Benedek, Endrey Mihály, Kunhegyesen: Szőgyi István, Madarason: Biró János, Ujj István és Ujj Péter, Kunszentmártonban: Palásti János és Palásti József, Karcagon pedig az öszszes nemes "a közönséges szekeres szolgálatokat és királyi forspontozásokat természetiben a felsőbb rendelések ellenére elmulasztották"

43

. Nyilvános ellenszegülésre 1814-ben került sor Félegyházán. Szegesdi Mihály, Bánhidy Gáspár, Szeniczey Ádám és Ficsór János a kerületi deputáció előtt kijelentette: "ök készebbek lesznek a Districtusokból kiköltözni, mint sem az érdeklett köz terheket viselni"

4

^. A kijelentés következménye per lett, melynek eredményeként a nemesek megfizették a tartozást. 1818-ban Halason került sor nyilvános összeütközésre. Tegzes Mihály és Ajtai Nagy János a bírói idézésnek ellenszegülve megüzente a tizedestől, "hogy nem tartoznak a város házához feljőni a bíró parancsolatjára, hanem ha a bírónak vele dolgavan, mennyen hozzá, e mellett semminemű szolgálatot tenni nem akarnak"

47

. A nádori táblabíró jelenlétében megtartott tanácsülésen végül Ajtai Nagy megígérte az engedelmességet, ezért csupán megfeddetett. Tegzes