Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület társadalma és önkormányzati igazgatása 1745–1848. Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas feudális kori levéltára - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 1. (Gyula, 1991)
A Jászkun Kerület társadalma és közigazgatása 1745-1848.
ban is volt, és a conscriptio alá fel vétetett, az olyant többé az helybéli elöljáróságnak ki tiltatni szabad ne légyen, hanem tartozzanak az ollyant na továbbá is lakóul meg szenvedni" Ugyancsak tanulságos egy 1808-ban történt halasi eset, melyben Horváth Mihály a tanács kétszeri elutasítása ellenére a főkapitánytól kérte lakosnak bevételét. Kérelmében leírta, hogy 21 éve Halason tartózkodik, magát becsületesen viselte, s a közterheket is vitte, tehát a törvény által kívánt 10 évvel szemben 21 esztendei zsellérkedésével jusst szerzett a polgárjogra. A tanács az elutasítás okait részletesen közli a főkapitánnyal. Elsődlegesen hivatkoznak a privilégiumra, mely szerint az új lakos bevételének joga a tanácsot illeti. Továbbá hivatkoznak arra, hogy a lakosok száma Halason 60 év alatt 336 famíliáról, házasodás, mesterek és mások bevétele következtében 1300 famíliára szaporodott, ugyanekkor a város határa egyre inkább folyó homokká változik. A lakossági juss megszerzésénél - írják - a 10 év helytelen értelmezés. Az 1802. évi országgyűlés határozatai arra vonatkoznak, hogy 10 esztendei domicilium /állandó lakóhely/ szolgáljon zsinór mértékül ahhoz, hogy az idegen születésű embert valamely törvényhatóság katonának adhassa. A kérelmező soha nem lakott Halason csak commorans /tartózkodó/, juhászkodó, és a "más jószágába zsellér", árendás. Egyébként is Halason insurrectio formában katonáskodnak. "Köszönje inkább /.../ a maga szerencséjét a Kun Földnek a holott gazdagsága által fényes tollakat szerezvén magának már most szégyell a maga seregéhez vissza menni, és szokatlan tehernek tartja, hogy szülötte fölgyén törvényes földes urának minden jószágából dézmát adjon, a vármegyének az uraságnak és helységnek szolgálatára jószá29 got tartson, 100 és több napokat szolgáljon" Úgy véli a tanács, hogy a Halason tett "százszorta kevesebb szolgálata" nem jelenti, hogy jutalmat érdemel, azaz lakosnak nem veszik be. Ez az eset a kerületek bárrfiely helységében előfordulhatott volna, mint ahogy számos alkalommal elő is fordult. Az 1800-as évek után egyre gyakrabban utasították el a lakosi jogokért folyamodókat. Viszonylag könnyebben kaphatták meg ezt a mesteremberek, amennyiben a helybeli céh úgy ítélte meg, szükség van a tevékenységükre. A redemptusok, irredemptusok, zsellérek, lakosi joggal rendelkezők és nem rendelkezők mellett, viszonylag népes s egyre gyarapodó réteg a jászkunságban a nemeseké. Helyzetük különösen alakult, hiszen míg másutt általában a társadalmi hierarhia legfelső szintjén helyezkedtek el, itt e helyet a redemptusok foglalták el. Érdemes ezért különleges helyzetüket kissé részle-
