Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület társadalma és önkormányzati igazgatása 1745–1848. Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas feudális kori levéltára - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 1. (Gyula, 1991)

A Jászkun Kerület társadalma és közigazgatása 1745-1848.

veztek, melyek a nemesek vagy a szabad királyi városok jogaihoz, hasonlók, vagy azokkal azonosak. Valóban, a kiváltságos kerületek lakói a nemességhez tartoztak, de e joguk csak együttesen, mint "Universitas"-ra volt érvényes. Nemesi jogaikat csak helyileg érvényesíthették, az országgyűléseken követeik útján vettek részt, a nemesi felkelésben viszont minden birokos lakos köteles volt katonáskodni, ha a kerületre jutó csapat kiállításához szükség volt rá. A kerületek a nemesi felkelés céljára külön insurrectionális pénztárat tartottak. Földesúri adót nem fizettek, a szabad királyi városok polgáraival és az ország nemeseivel egyenlően - az 1840. évi 28. tc. szerint a vásári taksáktól is mentességet nyertek. A kiváltságos kerületek és a szabad királyi városok, - közös földesuruk a király - belső ügyeikben egyaránt önállóan intézkedhettek, bírájukat, papjukat, tisztviselőiket maguk választhatták, s mindkét közösség élvezte a királyi kisebb haszonvételeket, a bénéficia regaliákat. A vám- és harmincadmentesség szintén közös kiváltságuk volt. Árumegállítási joggal viszont a Jászkun Kerületek nem rendelkeztek, igaz, ezt a szabad királyi városok sem mindenkor kapták meg. A független önkormányzati élet egyik leglényegesebb pontja a gazdálkodás szabadsága. A szabad királyi városok szabadon dönthettek jövedelmeikről, csupán számadásaikat kellett évente jóváhagyatni a kancelláriával. A jász és kun városok ezzel szemben jövedelmeik felhasználásában elsősorban a kerületi közgyűléstől és a nádortól függtek, számadásaikat a hármaskerület számvevő hivatala hagyta jóvá. A szabad királyi városokhoz hasonlítja a kerületeket, annak egyes mezővárosait sőt községeit is, hogy nemesi jószágot szerezhettek. A Jászkun Kerületi mezővárosok és községek - s együttesen a hármaskerület is - pusztákat vásároltak meg és idegenítettek el. A vármegyék mezővárosai nemesi jószágot nem szerezhettek. Mivel a mezővárosok közössége nem volt nemes, képviselete sem lehetett, s így közvetlenül nem állt kapcsolatban a nemesi vármegyével. A Jászkunság mezővárosai és községei azonban a hármaskerület közgyűlésein képviselőikkel részt vettek. Könnyen kínálkozik tehát a következtetés: a Jászkun Kerület és annak közgyűlése, valamint a nemesi vármegye és közgyűlése közé párhuzamot vonhatunk. A képviseleti rendszert és a hatáskört részletesen megvizsgálva azonban már kiütköznek a különbségek a kiváltságos kerület és a nemesi vármegyék között. A kerületi közgyűléseket, mintegy demonstrálva a városok egyenlőségét, esetenként más-más városban tartották. Ugyanekkor törekedtek a központosításra, s az egyes helységek önállóságát csorbítva igyekez-