Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület társadalma és önkormányzati igazgatása 1745–1848. Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas feudális kori levéltára - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 1. (Gyula, 1991)
A Jászkun Kerület társadalma és közigazgatása 1745-1848.
tek általános irányelvekkel szabályozni a belső életet. A generális congregatio a helységek önkormányzatának legfontosabb ellenőrző fóruma lett. Utasításainak, irányelveinek meghozásában azonban a kerületek minden helysége tevőlegesen részt vett. E tekintetben a jászkunsági helységek igazgatása nem a vármegyékkel, hanem a Hajdú Kerülettel és városaival mutat rokonságot. II. A JÁSZKUN KERÜLET TÁRSADALMI RÉTEGZŐDÉSE, AZ EGYES RÉTEGEK SZEREPE AZ ÖNKORMÁNYZAT IRÁNYÍTÁSÁBAN A jászok és kunok társadalmi helyzetét a XVIII. század elején a Német Lovagrendnek történt eladás jogilag megváltoztatta. Ezzel az akcióval a jászkunok az örökös jobbágyok közé süllyedtek. A gyakorlatban a lovagrend nem érvényesítette az "örökös jobbágyság rendszerét", majorsági gazdálkodást nem folytatott, tevékenysége az adók és árendák behajtására szorítkozott. Megmaradtak és működtek az önkormányzati szervek, melyek egyik fő feladata volt a helységenként egy összegben kivetett adók beszedése. A jász és kun parasztság gazdasági és politikai élete a gyakorlatban nem jobbágyi, inkább szabad paraszti úton haladt. Az 1745-ben létrejött redempcióval a jászok és kunok visszanyerték kiváltságaikat. A jogfosztás időszakával Kiss József részletesen foglalkozott, ezért arra a továbbiakban nem kívánok kitérni"^. Tény, hogy, mint Bellon Tibor írja 16 , a redempció a Jászkunság egészét juttatta különleges jogállapotba, s az e területen lakókat felmentette a jobbágyi kötöttség alól. A földesúri függés megszűnése, minden, a területen élő személyre vonatkozott, de e pillanatnyi jogegyenlőség már a redempció gyakorlati megvalósulásakor felbomlott. A megváltás terheihez való hozzájárulás mértéke a hozzájáruló jogait is megszabta. Azok, akik a redempció alkalmával maguknak és utódaiknak tényleges összeg lefizetése mellett földet szereztek, redemptusok lettek. Ez a réteg képezte a teljesjogúakat. A redemptus birtokosság kezdettől külön jogi személyként létezett, s helységenként azonos volt a politikai községgel. A kiváltságlevelekbe foglalt jogok összessége csak a redemptusokat illette, választási és választhatósági joggal csak ők rendelkeztek. Díjtalanul használhatták a legelőket, gyakorolhatták - évi 3 hónapig - a bormérés és vadászat jogát, vásár és piac taksát nem fizettek, s mentesek voltak a rév és vám fizetésektől is. Minden
