Kemény János: Baja thj. város 1944-1949. évi története a polgármesteri jelentések tükrében 1. - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2015)

DOKUMENTUMOK - A törvényhatósági bizottsághoz intézett polgármesteri jelentések

kai láttuk el, ezáltal növeltük a fényhatást is. Azokban az utcák­ban, ahol régebben kizárólag gázlámpák szolgáltatták a világítást, kiépítettük a villamos közvilágítási hálózatot, mert az a terv, hogy a gázgyár kapacitását a folyton növekedett magánfogyasztások teljesen igénybe veszik, és így a jövőben az utcák világítása kizá­rólag villannyal történik majd. Az így megtakarított gázmennyi­ség is tehát a magánháztartások célját szolgálhatja. Mint már említettem a múlt év folyamán a dunai uszályhidat szét kellett bontanunk, és az azon elhelyezett távvezetéket is le kellett szerelnünk. Mivel semmiféle más megoldást találni nem tudtunk, tárgyalásokat kezdtünk a helyi Szövetséges Ellenőrző Bizottsággal, és közbenjárására sikerült az orosz katonai ható­ságoktól ideiglenesen 5 uszályt szereznünk, és egyelőre azokra helyeztük el a távvezeték dunai szakaszát. Ez természetesen a téli időszakra sem volt megfelelő, mert az esetleges jégzajlás elsodor­ta volna. A hídpillércsonkokon való áthelyezés, bár olcsóbbnak és gyorsabbnak mutatkozott, mégsem volt alkalmazható, mert a híd- pillérekről bármikor eltávolíthattak volna bennünket, ha azokra a MÁV-nak szüksége lett volna. így egyetlen lehetőségként kínál­kozott a Duna, [sic!] teljes egyszeri anyaghiány, a másik a közmü­vek siralmas pénzügyi helyzete. Az anyaghiányt csak rengeteg időt rabló utánjárással oldhattuk meg. Mivel vasanyagot a két par­ton felállítandó vasoszlopokhoz sehogy sem tudtunk beszerezni, fagúlák építését határoztuk el. A felállítandó 2 db 40 méteres fagúlához azonban rengeteg faanyagra és összekötő vasroncsra volt szükségünk. A Báta község villamosításához oda évekkel ezelőtt kiszállított impregnált vezetéktartó-oszlopokat, valamint a pécsváradi és véméndi távvezetéki tartalékoszlopokat vasúton Bajára szállítottuk, és ebből, valamint a pilótázott hídrészből si­került végül is a faanyagot biztosítanunk. Az átfeszítéshez szük­séges acélkábelek legyártását a Felten Budapesti Kábelgyár vál­lalta, míg a szükséges, igen tekintélyes mennyiségű vascsavarhoz, idomvasakhoz és szerelvényekhez a vasanyagot csak részletekben tudtuk a szó legszorosabb értelmében összekoldulni. 384

Next

/
Thumbnails
Contents