Kemény János: Baja thj. város 1944-1949. évi története a polgármesteri jelentések tükrében 1. - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2015)

DOKUMENTUMOK - A törvényhatósági bizottsághoz intézett polgármesteri jelentések

Hazánk szempontjából a háborúba lépésnek már kezdettől fogva nem látszott semmi értelme, sőt a tisztán látók előre tudták rabszolgasorsunkat, német győzelem esetén. Ebben a tudatban, és német részről történt teljes gazdasági kihasználtság mellett viselt háború természetszerűleg már kezdettől fogva lelkileg úgy, mint anyagilag igen erősen igénybe vette a nemzet erejét, és így mikor az orosz haderő az ország határához közeledett, az elmúlt év nya­rán, itt már egy lélekben kifárasztott, és gazdaságilag úgyszólván teljesen kifosztott országot talált. Ez volt a helyzet helyi viszonylatban városunkban is, mi­kor múlt év október 20-án a szovjet hadsereg hozzánk bevonult. Nálunk a lelki fásultságot és megdermedést, valamint az anyagi kimerülést még az erre irányított menekülők heteken át elvonuló hosszú sora is súlyosbította. A háború gazdasági következményeit városunk a történelem folyamán több ízben súlyosan érezte. De stratégiailag ennyire közvetlenül a maga területén utoljára 1704-1708. évben tapasztal­ta, mikor Vak Bottyán és Monaszterli csapatai hadakoztak egy­mással ezen a vidéken. A háború első szele ebben az értelemben a bánáti és dél-bács­kai menekülő svábság átvonulásával, a második szele pedig a he­lyi hivatalok és helybéli lakosság menekülésével indult meg. Az izgalmak, a bizonytalanság érzése közepette valóságos felléleg­zésként hatott annak tudomásulvétele, hogy a szovjet hadsereg a lakosságot közelebbről érintő harc nélkül városunkba beérkezett. Az eddig elmondottakból már leszűrhető, hogy ezeknek az eseményeknek, és a hirtelen felmerülő előre nem ismert rendkí­vüli feladatoknak városunk milyen feszültséggel nézett elébe. Lelkileg fásultság, tartózkodó visszahúzódás, a tettrekészség leg­teljesebb hiánya úgyszólván mindenki részéről, anyagilag az ak­kor már öt éves háború által okozott teljes lerongyoltság. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a városi hivatalok, vezetők és szaktisztvise­lők nélkül állottak, nem volt semmiféle közvetlen, vagy távolabbi felsőbb hatóság, amely utasítást, tanácsot, vagy irányítást adhatott volna, a város pénztára pénz nélkül tátongott, az itt maradt tiszt­viselők a szükséges iratok, könyvek és írógépek nélkül azt sem 338

Next

/
Thumbnails
Contents