Iványosi-Szabó Tibor: Írott emlékek Kecskemét XVII. századi nyilvántartásaiból 2. 1633–1700 - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2008 [!2009])

Összefoglaló

ÖSSZEFOGLALÓ Hosszú időn át a hódoltsággal kapcsolatban az érdeklődés a rendkívül változatos végvári harcokra, a polgárháborús állapotokra, a keleti diplomácia egzotikus vonásaira és a közjogi állapotok alakulására koncentrálódott. Éppen ezért évtizedeken át a csekély számú forrásközlés is ezeknek az igényeknek a kielégítését szolgálta. Mondhatjuk, hogy e téren gyökeres változást hozott KáldyNagy Gyula több évtizedes munkássága és kiadványainak sora, amelyek révén közkinccsé váltak és az újabb kutatások pótolhatatlan forrásává lettek a XVI. századi török defterek, adólajstromok. A XVII. századból hasonló anyag nem áll rendelkezésünkre. Ezért a hódoltsági mezővárosok és falvak életének feltárása során mindenekelőtt Kecskemét és Nagykörös levéltáraiban megőrzött írott emlékek váltak legfőbb forrásokká. Szerencsére Kecskeméten nem csak az adólajstromok maradtak ránk, hanem a főbíró, az adószedő, a másodbíró nyilvántartásai és a kisbírók által vezetett robotlajstromok is. Ezekben a tényleges nyilvántartások mellett a legkülönfélébb hivatalos feljegyzések, fogalmazványok, bírói döntések, év végi számadások stb. maradtak fenn. így ezekből sokszorosan összetettebb kép rajzolható meg mint a néhány adatféleségre korlátozódó adólajstromok alapján. A közel másfél száz kötet anyagából a leíró jellegű feljegyzéseket, a mezőváros szolgáltatásaival és gazdálkodásával kapcsolatos elszámolásokat, nyilvántartásokat adjuk közre. A lakosság egészét érintő lajstromokból csak néhány olyan található a forrásközlésben, amelyek demográfiai szempontból vagy a gazdálkodás struktúrájának érzékeltetése végett mellözhetetlenek. A közreadott anyag forrásértékét több tényező növeli. Segítségével feltárul előttünk a világtörténelemben szinte egyedülálló sajátosság: bár az oszmán török hatalom fegyverrel meghódította Magyarország nagyobb részét, többi hódításaitól eltérően ezt nem tudta birodalmába beépíteni. Kénytelen volt tudomásul venni, hogy itt a nemesi vármegye a magyar törvények alapján ítélkezett, legfőbb ellenfele - a magyar király - a meghódított területeken is szedte az adót, az elmenekült magyar főurak megőrizték a hódoltságban levő birtokaik feletti jogaikat, folyamatosan megkövetelték a nekik járó szolgáltatásokat, a magyar pénz maradt a legfőbb fizetési eszköz. Bár a forrásközlés csak a kecskeméti levéltári anyagot érinti, valójában nem csak soktucatnyi környező településre, hanem kisebb-nagyobb tájegységekre vonatkozó adatok tömegét is tartalmazza. A dokumentumok sora nyújt részletes tájékoztatást a kuruc, a francia, a török, a tatár és a magyar katonai egységek mozgásáról, környékbeli harcairól. A Homokhátság falvainak és mezővárosainak a törökök kiűzésében való közreműködését és áldozatvállalását a beválogatott anyag - hely hiányában - elsődlegesen csak illusztrálni, mintsem dokumentálni hivatott.