Iványosi-Szabó Tibor: Írott emlékek Kecskemét XVII. századi nyilvántartásaiból 1. 1633–1700 - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2008 [!2009])

TANULMÁNY - KECSKEMÉT MEZŐVÁROSI AUTONÓMIÁJÁNAK KERETEI A XVII. SZÁZADBAN - A MEZŐVÁROS ÉS LAKOSSÁGA - A mezőváros lakossága

X. táblázat NÉHÁNY FONTOS ADÓALAP %-OS MEGOSZLÁSA AZ EGYES VAGYONI RÉTEGEK KÖZÖTT 1707-BEN Adóalap Vagyontalan Törpegazda Kisgazda Közepes gazda Nagygazda Összesen Arányuk 6,9 44,2 28,2 16,0 4,7 100 Ökör 13,5 34,1 31,4 21,0 100 Hámos ló 13,5 16,7 18,9 50,9 100 Juh 3,6 21,5 29,0 45,9 100 Vadszám 9,4 21,7 24,5 44,4 100 Búza 4,1 27,7 34,4 33,8 100 Árpa 3,9 29,0 35,1 32,0 100 Bor 22,9 31,2 28,8 17,1 100 Kecskeméten a különféle nyilvántartásokban azokat nevezték zselléreknek, akik a városon belül fundussal, háztelekkel és rajta házzal nem rendelkeztek. Ezt a fogalmat következetesen hasonló értelemben használták 1848-ig." ü A háztartásokon belüli arányuk ekkor 12,6% volt. Ők alkották a napszámosok nagyobb részét. Néhányan egy-egy ló birtokában csekély szántóföldi termelést is tudott végezni. Valamivel többen voltak, akiknek csekély szőlőjük volt. Külön társadalmi rétegként kezelték a ridegeket. Ezek eredetileg olyan egyedülálló személyek voltak, akik nem szegődtek el cselédnek, hanem napszámos munkából éltek. Később adóztatás során hozzájuk sorolták a felnőtt, de még nem házas férfiakat is, így számuk jelentősen bővült. Társadalmi súlyukat jelzi, hogy 1663-ban a kb. 800 adózó családfő mellett 147 rideget vettek nyilvántartásba. A mezővárosok külön társadalmi rétegét alkották a különféle pásztorok: csikósok, gulyások, göbölyösök és a legrangosabb pásztorok, a juhászok. Kedvező időszakokban számuk néhány százra is megnőtt. Közöttük erös volt a fluktuáció, sokszor távoli falvakból is kerültek ide. Vagyoni rétegződésük is számottevő volt. Néhányan végrendeletükben jelentős vagyonról intézkedtek.

251 A mezővárosi társadalom egyik számottevő rétegét a cselédek alkották. Ők munkaerejüket egész évre, vagy az év jelentős részére meghatározott bér, konvenció fejében lekötötték. Munka és ünnepnapokon egyaránt gyakorlatilag a nap 24 órájában gazdájuk rendelkezett velük. Munkafeltételeiket csak egyfajta szokásjog és a gazda embersége határozta meg, de még így is valamivel kedvezőbb volt helyzetük mint a nagybirtokok cselédeié. A háborúk sokakat kényszerítettek erre a sorsra. Fiatal éveik cselédként való eltöltése után többen megházasodva zsellérek, pásztorok és kisbirtokosok lehettek. Ritka kivételtől eltekintve az adóA nemesek között is több zsellér akadt. Még 1829-ben is az egyik összeírásban „a nemes zsellérek neveik" címszó lelhető fel. Kántor Lőrinc ménespásztor 1679-ben a pátereknek hagyott egy tehenet, a három oltárra három üszőt, a kápolnára két bikaborjút és a ferenceseknek mise mondására egy harmadfű csikót. További hagyaték: „marhácskáim száma 20" és még néhány borjú. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 2002. 19.