Iványosi-Szabó Tibor: Írott emlékek Kecskemét XVII. századi nyilvántartásaiból 1. 1633–1700 - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2008 [!2009])

TANULMÁNY - KECSKEMÉT MEZŐVÁROSI AUTONÓMIÁJÁNAK KERETEI A XVII. SZÁZADBAN - A MEZŐVÁROS ÉS LAKOSSÁGA - A mezőváros lakossága

zásba nem vonták őket be, így számukat igen nehéz megállapítani. Egyfajta tájékozódást lehetővé tesz az 1704 tavaszán összeállított, de csak töredékesen fennmaradt jegyzék, amely szerint 46 gazda küldött a szabadságharcba három vagy több szolgát katonának. Pedig ezek a gazdák nem is a legmódosabbak voltak. A következő évben Kis István hat szolgát, Bozó István, Szívós János, Tóth Gergely, Juhász Tamás, Turgonyi János négy-négy szolgát küldtek a kuruc seregbe. Nyilvánvaló, hogy gazdaságukban több cseléd munkáját továbbra is igénybe vették.

252 Mezőgazdaságtól teljesen elszakadt polgári réteg, iparosok és kereskedők száma még kicsi volt. Csekély kivételtől eltekintve valamennyien több szállal kapcsolódtak a mezőgazdasági termeléshez. Mivel e témában átfogó feldolgozás még nem készült, csupán néhány adat segítségével tudjuk érzékeltetni a korabeli viszonyokat. Iparos céhekről már a XVI. század derekától maradtak feljegyzések, de számukat, szakmájuk gyakorlásának részleteit csak töredékes adatok őrzik. A céhek életéről készült néhány feldolgozás azt igazolja, hogy nemcsak a városon belüli igényeket elégítették ki, hanem a környékbeliek is számítottak munkájukra. A legjelentősebbek a kovácsok, a szabók és a szűcsök voltak.

25j 1664-ben 13, és 1664-ben 11 kovácsot köteleztek arra, hogy a budai hídhoz szegeket kovácsoljanak.

254 1 707-ben 2 borbély, 2 chirurgus, 13 csizmadia, 1 gombkötő, 2 kovács, 1 könyvkötő, 2 molnár, 2 ötvös, 11 szabó, 8 szappanos, 1 szíjgyártó, 5 szűcs és 5 takács fizetett mesterségének üzése után adót.

255 A csak kereskedelemből élőkről, a „kufárokról" az adókönyvek is megemlékeznek. 1665-ben 11, a következő évben 12 kufár fizetett adót. 6 A beszedett összeg a következő években is elég szerény volt, 16 tallér körül mozgott. A kupeckedő, tőzsérkedő gazdák számát a század során sehol sem rögzítették. Ez a lehetőségekhez igazodva változott. Minden bizonnyal régi szokásjogot, vagy városi statútumot erősített meg a tanács 1663-ban, amikor kimondták: „Akárminémű kereskedésben induljon meg a kecskeméti ember, az ki Kecskeméten lakik, s adót ad, szabad legyen annak mindennemű kereskedésbeli eszközökkel élni, azt az városra behozni, árulni s eladni..." 257 Ez a széleskörű lehetőség magyarázatul szolgálhat ahhoz, hogy az 1707-es összeírásban mindössze egy kereskedőről és 12 tőzsérről történik említés, pedig boltokról, melyekben folyamatos lehetett a kereskedés, rendszeresen történik említés. Számuk jelentős lehetett, hisz az 1690. február 19-én kiadott statútum, amely a porciókivetés összegének behajtásáról rendelkezett, 3. pontjában döntött: „A boltoktúl is mindeni-kétűl adassék két-két tallér."

258 Önálló értelmiségi rétegről ekkor még aligha beszélhetünk. A néhány ferences pap

259 és református prédikátor, az iskolamesterek és a jegyzők szerepét nem szabad ugyan lebecsülni, de hatásuk viszonylag szűk körben érvényesült. i2 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1979. 314-332. ,3 Részletesebb ismertetést nyújt SZABÓ László, 1933. 14 BKMÖL IV 1510/i. Töredékek 1640-1707.4. ill. BKMÖL IV. 1508/c. Robotlajstromok, 1663.1 15. 15 BKMÖL IV. 1508/c. 1707. '

6 Uo. 1665. 1 13. ill. uo. 1666. 120. 17 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1991. 13-14. 18 BKMÖL IV. 1508/c. 1690. Kisebb adók lajstroma. A kötet lapjai számozatlanok. 19 SZABÓ Attila, 1992. 10-13.