Iványosi-Szabó Tibor: Írott emlékek Kecskemét XVII. századi nyilvántartásaiból 1. 1633–1700 - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2008 [!2009])
TANULMÁNY - KECSKEMÉT MEZŐVÁROSI AUTONÓMIÁJÁNAK KERETEI A XVII. SZÁZADBAN - A MEZŐVÁROS ÉS LAKOSSÁGA - A mezőváros lakossága
Körösön pedig 22,4%-át tekintették vidékinek, beköltözöttnek. Az minden bizonnyal a számok eltérő nagyságából adódott, hogy Kőrösre kevesebb helyről érkeztek. Bár azonnal feltűnhet, hogy Kőrös esetében csupán egy tájegység (Baranya) megnevezésével találkozunk, ahonnan 2 adózó származott, míg Kecskemétre öt tájegységről 195 fő. Aligha kétséges, hogy ezen öt tájegység sok tucat falujából költöztek ide. Találunk azonban ezeknél figyelemre méltóbb sajátosságokat is. Mindössze 15 olyan földrajzi hely van, ahonnan mindkét helyre igyekeztek a menekülők. Tehát a két város „vonzáskörzete" e tekintetben elég jelentősen különbözött. Nagykőrösre a betelepülők nagyobb hányada a viszonylag közeli településekről érkezett: Abony, Cegléd, Káta, Kecske, Kürt, Monor, Ocsa, Tószeg: 102 fő (58%). Ezzel szemben Kecskemétre a közeli településekről csak 34 fő (10,3%)). Két-három napi járóföldön túlról Nagykőrösre 21 adózó érkezett (12%), míg Kecskemétere 224 fő (68%). A hódoltság sajátosságaiból következett, hogy a migráció távolról sem maradt egyirányú. A veszélyek elmúltával a családok jelentős hányada visszaköltözött egykori lakhelyére, mások újabb helyen keresték megélhetésüket. Ezt azért kell hangsúlyozni, hogy lássuk, a Kecskemétre beköltözők száma valójában lényegesen nagyobb volt, mint amit az elemzett összeállítás mutat, a Homokhátságban észlelhető migráció ennél jóval szélesebb körű volt. Elég, ha arra utalunk, hogy az 1689-ben készült nyilvántartásba vett 329 „vidéki" családhoz semmiképpen sem számíthatták be az 1686-ban innen távozott 123, majd az 1687-ben a városból elköltözött 167 és az 1688-ban haza indult 44, tehát összesen 334 családot. Ezeket a számokat azért célszerű idézni, hogy lássuk, ezekben az évtizedekben a migráció valóban tömeges volt, és évtizedeken át meghatározta, vagy legalábbis erősen befolyásolta ezeknek a mezővárosoknak az életét. A kecskeméti nyilvántartások egyedülállónak mondható lehetőséget kínálnak annak érzékeltetésére is, hogyan alakult XVII. század második felében egy hódoltsági mezővárosból az elvándorlás folyamata. Bár ezek a nyilvántartások nem erre a célra készültek, és éppen ezért valószínűleg nem teljesek, de adataikat tekintve feltétlenül megbízhatóak. VII. táblázat A KECSKEMÉTRŐL ELTÁVOZOTTAK SZÁMÁNAK ALAKULÁSA (1662-1700) Év Adófizetők száma Eltávozottak száma Ismert helyre költözők 1662 792 8 1 1663 10 2 1664 3 1665 10 2 1666 18 4 1667 815 1 1668 868 24 1 1669 16 1 1670 32 7
