Iványosi-Szabó Tibor: Írott emlékek Kecskemét XVII. századi nyilvántartásaiból 1. 1633–1700 - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2008 [!2009])
TANULMÁNY - KECSKEMÉT MEZŐVÁROSI AUTONÓMIÁJÁNAK KERETEI A XVII. SZÁZADBAN - A VÁROS FÖLDESURAI - A földesúri joghatóság alakulása
ettől kezdve következetesen gyakorolta. Több más főúrhoz hasonlóan olyan területekre is ki kívánta terjeszteni hatalmát, amelyeken évtizedeken, vagy talán évszázadokon át a helyi esküdtek és a főbíró illetékessége köztudott volt. 1676ban Koháry István öccsével, Imrével váratlan dologra határozta el magát: Nyéki Gábor személyében olyan embert küldött a városba, akinek az lett a feladata, hogy helyben képviselje a főúr érdekeit. Ez az eljárása ekkor még formai szempontból sem volt megalapozott, mivel nem birtokolta a város censusának a felét, és főként azért nem, mivel korábban Kecskeméttel szemben egyik földesúr sem élt ezzel a lehetőséggel. Tehát az újdonsült földesurak a város egyik régi kiváltságát, vagy legalábbis évszázadokon át érvényesített, szerzett jogát sértették durván meg. Valójában a mezővárosban kibontakozódott belső társadal mi-vagyoni ellentétet igyekezett a família kihasználni befolyásának növelésére. Oly módon akart a több ezer lakosú, régi kiváltságokkal rendelkező hódoltság alatti oppidummal szemben eljárni, minként azt a felvidéki, néhány tucat családból álló jobbágyfalvaival tette. Azonban hamarosan tapasztalnia kellett, hogy a rendkívüli hatalommal felruházott megbízottja, Nyéki Gábor valójában egy kalandor, aki az előző években a város jegyzőjeként megismerte az itteni viszonyokat, és egyéni érdekszerzésből hajlandó volt mindenről tájékoztatni és félretájékoztatni a fiatalon rendkívüli hatalomhoz jutott ambiciózus főurakat. Bár Kecskemét évszázadok óta rendelkezett a polgárai feletti bíráskodás jogával, sőt a XVII. század jelentős részében gyakorlatilag a pallosjog értelmében főbenjáró ügyekben is sorra dönthetett, a két Koháry a városnak ezeket a kiváltságait teljességgel figyelmen kívül hagyta. Imre báró bátyja hozzájárulásával ezer arany büntetése alatt megkövetelte, hogy „Legkisebbik Törvényetek szolgáltatása, Amicabilis compositiok [peres ügyek barátságos lezárása], Testamentumok tételek, Esküttesések", tehát még a legegyszerűbb jogi aktusok alkalmával is jelen legyen képviselője, és csak annak hozzájárulásával hozhassanak döntéseket. Mivel pedig a felfuvalkodott Nyéki rendkívül népszerűtlen lett és a vele szemben megnyilvánuló ellenszenv miatt urainál panaszkodott, a főúr az egész lakossággal szemben súlyos retorziót helyezett kilátásba: „... ha valaki Várostokban Szubasának fogja Török módon nevezni, felhozatom azt, akárki légyen, a kiket Várostokban fog okozni, és fen marad nálatok emlékezeti törvényes büntetésének ... panasza hozzám ne jöjjön, hogy ez eránt a fellyebb meg írt büntetésemet elkerülhessétek." Tekintettel arra, hogy a város éppen az előző években megtapasztalhatta, hogy a lényegesen kisebb hatalommal rendelkező Wesselényi Pál is milyen kíméletlenül beváltotta fenyegetéseit, a fúleki és nógrádi kapitány huszárai pedig évenként akár többször is portyáztak a környéken, érthetően nem szegülhetett nyíltan szembe leghatalmasabb főuraival. 201 A két Koháry nyers és a város történetében mindeddig példa nélküli fellépése révén valójában nemcsak a város több évszázados autonómiája, hanem a korábbi századokban szerzett birtok- és földhasználati joga is közvetlen veszélybe került. A Koháry testvérek, nem lehetetlen, hogy Nyéki Gábor sugallatára teljesen önkényesen megkérdőjelezték a város polgárainak szabad határ201 HORNYIK János, 1861-1866. II. 151-165.; ill. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 2004. 19-21. 60