Iványosi-Szabó Tibor: Írott emlékek Kecskemét XVII. századi nyilvántartásaiból 1. 1633–1700 - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2008 [!2009])

TANULMÁNY - KECSKEMÉT MEZŐVÁROSI AUTONÓMIÁJÁNAK KERETEI A XVII. SZÁZADBAN - A VÁROS FÖLDESURAI - A földesúri joghatóság alakulása

zadban több jel mutatta, hogy a magyar birtokosok következetesen kihasználják a központi hatalom működésének korlátait és azokat a lehetőségeiket, melyeket a törvények számukra biztosítottak. Az előző századokból nincs részletesebb adatunk arra, miként gyakorolták a földesurak Kecskeméten joghatóságukat. Jelenleg egy 1718-ban a Koháryaknak küldött levél alapján lehet rekonstruálni a XVII. századi állapotokat. Ebben a kecskeméti tanács hangsúlyozta, hogy már Wesselényi Ferenc nádor idejében is, s „mind ez ideig" szokás volt, hogy „az városnak ház helyei, az méltóságos földes urak között megosztva soha nem voltának, hanem ki ki ő nagyságok, 's ő kegyelmek közül, maga jussa szerint szokta a jövedelmet, a város lakosaitól megvenni, és az hajdani földesuraknak végzése szerint a kinek legtöbb 's nagyobb része vagyon a városban az lakosok törvényeinek ki szolgálását, s az város bíráinak és tanácsinak directióját mindenkor az szokta folytatni..."

199 Ebben a levélben a magisztrátus elismeri, hogy bár a város egyik földesura sem birtokolta annak nagyobb részét, már az előző század derekán a birtokjog negyedét öröklő Wesselényi Ferenc nádor ragadta magához, és gyakorolta ezt a jogkört. Nem tudni pontosan, hogy a bíróválasztás és a tanács munkájának „directiója" valójában mit jelentett évtizedeken át, de kétségtelen, hogy - nemcsak jogilag - létezett valamilyen formában ekkor is ellenőrzés, esetenként akár erőteljesebb beavatkozás. Azonban nincs arra utaló adatunk, hogy a nádor földesúrként a főbíró és a tanácsnokok megválasztásával kapcsolatos közvetlen utasítást adott volna, vagy a jelöltek körét érdemben befolyásolta volna. A század második feléből fennmaradt írott emlékeink kétségtelenné teszik, hogy mind a másodfokú bíráskodás, mind pedig a közigazgatás terén megvalósult valamely földesúr ellenőrző szerepe. Ennek egyik megnyilvánulása a nádor 1659. december 6-án Pozsonyban kelt rendelete. Ez „kiváltképpen Kecskeméten lakozó bíráknak és polgároknak" szólt, melyben a jolsvai szűcsök panasza miatt megtiltotta, hogy őket Kecskeméten korlátozzák nyersbőrök vásárlásában. „Annakokáért mindenfelől megírt rendelet ez levelünk által requiráljuk, sőt az kiknek illik, nevezet szerint penig kecskemétieknek tisztünk szerint hagyjuk és parancsoljuk, hogy ... mindenütt szabad vásárlások és gyűjtések lehessen."

200 A földesúr ezzel az utasításával minden bizonnyal egy - nem tudni mióta létező szokásjogot, vagy helyi rendeletet számolt fel, és ezzel a város iparosainak és kereskedőinek érdekeit számottevően sértette. A Wesselényiek közel félévszázadon át gyakorolták a város feletti földesúri jogaikat. Ezután egy újabb família ambícióival kellett szembenézniük a városatyáknak. Koháry István - miként erre már utaltunk - akkor vált Kecskemét legnagyobb földesurává, amikor anyai örökségükhöz, a Bosnyák részhez, zálogként 1670-ben megszerezte Szécsi Anna Máriától a Wesselényi örökséget. A következő évtizedekben részben Rákóczi Ferenc birtokrészével, részben pedig Báthori László örökségével növelte vagyonának ezt a hányadát, és így a XVIII. század elejére Kecskemét tulajdonjogának fele az övé lett. így csaknem két évszázadon át ez a família maradt a város potior földesura. A város feletti ellenőrző hatalmát KISFALUDY Katalin, 1992. 36. Az idézet szerint a korabeliek sem tudtak a XVII. század derekát megelőző gyakorlatról hivatalos, megbízható adatokat, példákat felsorolni. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1991. 11.