Iványosi-Szabó Tibor: Írott emlékek Kecskemét XVII. századi nyilvántartásaiból 1. 1633–1700 - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2008 [!2009])

TANULMÁNY - KECSKEMÉT MEZŐVÁROSI AUTONÓMIÁJÁNAK KERETEI A XVII. SZÁZADBAN - A VÁROS FÖLDESURAI - A földesúri joghatóság alakulása

Ökör db 20,40 16,80 Tehén db 10,33 7,81 Bárány db 0,80 0,60 Juh db 1,58 1,02 Sertés db 10,53 6,08 A még teljesebb kép kialakítása érdekében célszerű a bérek köréből is néhányat idézni, hogy a városra nehezedő terhek valódi súlyát jobban tudjuk érzékelni. 1682-ben a jegyző éves díjazása a természetbeni juttatásokkal együtt 100,83 forint volt. Egy csaplár bére 52,30, egy háziszolga bére 27,20, egy nyájjuhász konvenciója 23,20 forint értékű volt.

197 Közismert, hogy a városnak legfőbb értékesíthető terméke a szarvasmarha volt. A két kimutatás alapján láthatjuk, hogy csak a magyar földesurak számára évenként esedékes taxa és ajándék kifizetése érdekében több mint 400 szarvasmarhát, vagy közel háromezer juhot kellett értékesíteni. A város összes - évenkénti és rendszeres - kötelezettségeinek teljesítéséhez kb. ezer szarvasmarhát kellett évenként felnevelni és értékesíteni. Tehát annak ellenére, hogy a mezőváros viszonylag kedvező körülmények között volt, terhei még a békésnek mondható években is rendkívül súlyosak voltak. A megállapítás akkor válik egyértelművé, ha figyelembe vesszük, hogy az adófizető gazda és zsellér családok száma a hódoltság utolsó évtizedeiben 800 és 1000 között változott. A földesúri joghatóság alakulása Mezővárosaink fejlődésében már a XV. század végén komoly törés jelentkezett. A XVI. század elején a parasztságot sújtó újabb törvények és a török hódítás tovább rontotta a paraszti árutermelést, agrárfejlődésünk lehetőségeit. Mivel a XVII. században erőteljesen bővült a majorsági gazdálkodás, a magyar nemesség újabb törvényes keretekkel igyekezett biztosítani maga számára jobbágyai munkaerejét. Ebbe a folyamatba illeszkedik az országgyűlés 1608-ban hozott VI. törvénycikke, amely úgy rendelkezett, hogy a király a jövőben a magyar tanács nélkül valamely várost a földesúri hatalom alól „ki ne vegyen és szabaddá"ne tegyen." Az 1687. évi XVII. tc. pedig a szabad királyi városi jog megadását az uralkodó és a rendek közös elhatározásához kötötte.

198 Ezek a szigorítások valójában nemcsak a polgárosodás és a szabad királyi városi jog megszerzésében jelentettek fájdalmas visszalépéseket. Nemcsak az merevítette meg kb. két évszázadra a paraszti társadalmat, hogy rendkívüli módon leszűkült annak lehetősége, hogy valamely mezőváros földesúri kötelékeit fel tudja számolni, hanem az is, hogy ezzel párhuzamosan a mezővárosok egyre jobban ki voltak téve annak, hogy földesuraik különféle formában korlátozzák az amúgy is szük autonómiájukat, bővítsék velük szembeni követeléseiket. Már ebben a száIVÁNYOSI-SZABÓ Tibor. 1985/b 377. EMBER Győző, 1946. 543.; CSIZMADIA Andor, 1976. 47-48.