Iványosi-Szabó Tibor: Írott emlékek Kecskemét XVII. századi nyilvántartásaiból 1. 1633–1700 - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2008 [!2009])
TANULMÁNY - KECSKEMÉT MEZŐVÁROSI AUTONÓMIÁJÁNAK KERETEI A XVII. SZÁZADBAN - A VÁROS FÖLDESURAI - Az egyes földesúri családok részesedése a város birtokjogából
A VÁROS FÖLDESURAI Az egyes földesúri családok részesedése a város birtokjogából A rendi-feudális társadalom egyik legfontosabb tartópillére a birtokjog volt. Ez a szerkezet már a hódoltság előtti évszázadokban kiépült és megszilárdult az ország minden részén. A török hódítás sok földesúri családot menekülésre kényszerített, és másfél évszázadon keresztül nehezítette számukra a különféle jogaik érvényesítését, a nekik járó megszokott szolgáltatások behajtását, de átmenetileg sem tudta megingatni az idegen hatalom a magyar birtokjog érvényességét. Az egészen természetes, hogy a magyar nemesség ragaszkodott a hódoltság területén levő birtokaihoz és az utánuk járó szolgáltatásokhoz. Az pedig mindenképpen figyelemre méltó, hogy a birtokaikon élő jobbágyok - a kettős adóztatás ellenére - érdemi fenntartások nélkül tiszteletben tartották ezeket a jogokat, és kisebb-nagyobb panaszok és késedelmek mellett lerótták növekvő terheiket. Az viszont már rendkívülinek mondható, hogy bár ismételt méltatlankodások és fenyegetőzések mellett, de amilyen mértékben haladt az idő, oly mértékben volt kénytelen a török hatóság belenyugodni a hódoltság területén a magyar nemesség térnyerésébe, magán és közjogaik mind teljesebb érvényesítésébe. Kecskemét földesurai Buda elfoglalását megelőző száz évben már magánbirtokosok voltak. Erzsébet királynő 1439-ben ezt a városát is - a magyar végvárrendszer erősítése érdekében - több más birtokával együtt zálogba adta a Káthai testvéreknek, de a város első tényleges földesura 1452-ben Péró János lett. 176 Ő viszont néhány évvel később kénytelen volt tartozásai fejében átengedni a várost Hunyadi Jánosnak. Egy évvel később özvegye és fiai a Hunyadiház régi hívének, a Lábathlan családnak adományozta, de Péró János özvegye a század végén a birtokot visszaváltotta. A város a XVI. század elején leányági örökségként a Pathócsi család tulajdonába került, de 1556-ban I. Ferdinánd tőlük elkobozta azt, mivel János király mellé álltak. Ekkor a tulajdonjog egyik fele a Vízkeleti testvérek, majd Sárkándi Pál tulajdonába került, a másik fele pedig Liszthi Jánosé lett, és az ő része 1565-ben már újabb négy főúri család között oszlott meg. Pelényi Bálint nyolcad résznyi birtoka 1580 táján Szentmária György és unokatestvére Ferenc tulajdonába került. Ajándékozások és leányági örökösödés révén a XVII. század elején a gágyi Bárthori Gábor és fia László tulajdonába jutott, és a család kihalása után Koháry Istvánnak adományozta az uralkodó. A Pászthói Ferencnek jutott nyolcad rész után járó szolgáltatások 1680 táján Fáy György és Vay Ábrahám birtokát növelték. Kecskemét földesurairól és a mezőváros megváltakozásáról HORNYIK János készített átfogó és részletes munkát: 1862. III. 3-69. Ezt egészítette ki LIPÓTZY Sándor, 1935. Az áttekintés ezeken alapul.
