Iványosi-Szabó Tibor: Írott emlékek Kecskemét XVII. századi nyilvántartásaiból 1. 1633–1700 - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2008 [!2009])

TANULMÁNY - KECSKEMÉT MEZŐVÁROSI AUTONÓMIÁJÁNAK KERETEI A XVII. SZÁZADBAN - A VÁROS FÖLDESURAI - A mezőváros szolgáltatásai

Balai István rövid ideig birtokolta a város rá eső nyolcad részét, és ennek a résznek a tulajdonosa hamarosan Vezsenyi Gáspár lett, akinek halála után Rudolf király Rákóczi Zsigmondnak ajándékozta ezt a hányadot. így lett e birtokrész egyik felének tulajdonosa /. Rákóczi György erdélyi fejedelem és annak leszármazottai, illetve a másik résznek testvére, Rákóczi Pál és utódai. A fejedelem egykori részét 1676-tól Koháry István zálog-birtokként szerezte meg. Rákóczi Pál hagyatéka pedig a század utolsó harmadában leányágon az Erdődy grófok öröksége lett. Gémesi Ferenc földesúr birtokában levő nyolcad rész többszörös leányági öröklődés révén a Bosnyák família kezébe került, és így lett végül a XVII. század derekán a Koháry-ak családi birtoka. Bár Sárkándi Pál tulajdonában maradt a város eszmei birtokának fele része, ezen már 1584-ben két lánya osztozott. Sárkándi Anna hozománya révén így lettek a város földesurai a Wesselényiek, akik Kecskemét egy negyed részének birtokába jutottak. Ennek a családnak két tagja számottevően befolyásolta a XVII. században a város életét. Birtokrészüket 1670-ben Koháry István zálogba vette, majd a következő század elején az uralkodótól ajándékként megkapta. Sárkándi Erzsébet révén a XVII. század elején Kecskemét egy negyed eszmei értéke a Csáky grófok tulajdonába került. Mivel a család két leánya a pozsonyi klarissa apácazárdába vonult, a század második felében a zárda kapta a város censusából a családra eső részt. Bár Kecskemét a XVI-XVII. században az ország egyik legnépesebb városa lett, és a tájegység egyik legjobban védett településének számított, sem a hódoltság előtt, sem a hódoltság után egyik földesura sem lakott sosem a mezővárosban. A birtokosokkal kiépített kapcsolatok másik állandósult sajátsága lett, hogy egyik család sem egy megnevezett városrészt vagy pusztát birtokolt meghatározott számú jobbágytelekkel, hanem csak az egész település szolgáltatásainak eszmei hányadát. Bár az örökösödések révén a birtokosok gyakran változtak, a szolgáltatások miatt viszonylag ritkán keletkezett komolyabb ellentét a város és földesurai között. Ezek az adottságok évszázadokon át számottevő előnyöket biztosítottak az itt lakóknak, és jelentősen segítették a várost abban, hogy a Duna-Tisza közének markáns tájegységén, a Homokhátság területén legjelentősebb településsé váljon. A mezőváros szolgáltatásai A város földesuraival szembeni kötelezettségei az érintett évszázadokon belül komoly mértékben változtak. Forrásaink hézagosságai miatt viszont konkrét adatok csak a XVII. századtól maradtak fenn.

177 A legrégebbi adataink is nyilvánvalóvá teszik, hogy Kecskemét a nagy távolságban lakó földesurai számára meghatározott összegű pénzben, summában rótta le mindenféle kötelezettségeit. Egyetlen adatunk sincs arra, hogy magyar földesúrnak terményben tizedet fizettek volna. Nem kényszerültek ingyen munkára, robot végzésére sem. Az egyházi tizedet is régtől fogva készpénzben rótták le. Az egyes családoknak HORNYIK János, 1862. III. 510-512.